Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

Nagy-Nógrád népessége az 1731-es visitatio canonica összesítése szerint: Született római katolikus 15 528 fő Áttért római katolikus hitre 997 fő „Hitehagyott" azaz protestáns lett 142 fő Evangélikus 8 235 fő Református 1 513 fő Zsidó 39 fő Összesen : 26 454 fő Eme számadat kritikájaként el kell mondani, hogy néhány nagyobb településről különböző okokból egyáltalán nem tartalmaz lélekszámot a forrás, így Füleken „nem tudták", Lóc lakói megtagadták a választ, Nagykürtös is hiányzik. Kisebb, eldugott helységekbe, mint Hollókő és tucatnyi pusztára, ahol néhány uradalmi szolga család lakott, el sem mentek az érsek megbízottjai. Kimaradtak a balassagyarmati, losonci, füleki „görög" kereskedőcsaládok is és a zsidók számát is csak Szécsényben közlik, pedig 2—2 család Szügy és Halászi, 1—1 pedig Balassagyarmat, Bágyon, Szirák, Szőlős helységekben is lakott 1728-as adatok szerint.

61 A legfontosabb kritikai kérdés azonban az — vajon e canonica visitatio csak a vallási értelemben nagykorú (confessionis capax) lelkeket írta-e össze, vagy az újszülöttektől kezdve mindenkit. Nos, a válaszunk: mindenkit. Igaz, csak a következő egyházlátogatástól, 1755-től fogva tüntetik fel külön is a gyónni képes és nem képes (confessionis incapax) lelkeket. Ekkor megtudhatjuk, hogy a 9 évnél fiatalabb (infra novennium) gyermekeket értették utóbbiakon és arányuk a teljes népesség 29—29,5%-át tette ki (11 helység átlaga ezerint). Egy ekkora arányszámmal — ami megfelel Mois nemzetközi vizsgálata eredményének

82 — megnövelve az 1731-es lélekszámot irreális eredményre jutnánk. Bizonyításként csak két példát : Szécsényben 1731-ben 600 katolikus, 14 evangélikus és 39 zsidó lelket írtak össze, azaz 653 főnyi népességet. Az 1728-as összeírásban 11 armalista, 67 jobbágy, 2 zsellér és 14 zsidó háztartás szerepel. A 94 háztartás átlaga ezek szerint 6,95 fő (de a főispán gr. Forgách János Ádám népes famíliája, nemes rendű gazdatisztjei és a ferences barátok 1728-ban kimaradtak s csak a lélekszámösszegben szerepelnek). Ipolyvarbóban a visitatio szerint 168 r. kat. lélek élt, 1728-as adatok szerint 28 adózó háztartás volt (Szentiványi család és a plébánia lakói ebből bizonyosan kimaradtak), az átlagos családlétszám pontosan 6 főre rúgott. Több példára itt nincsen hely, de ennyi is bizonyítja, hogy Nagy-Nógrád reális népessége 1731-ben is csak 30 000 fo körül lehetett. Ehhez még hozzáadandó a Kis-Nógrádban élők — egyelőre durva becsléssel kiszámított, de valós — 6000—7500 lélekszáma. Ezek szerint tehát 1731-ben az egész megyében 36 000—37 500 fő lakhatott, alig több, mint 1707-ben, amikor 34 000—35 000 főre becsültük a teljes népességet. A kuruc—labanc háborúk, a pestis és az 1710-es években újból tömegessé váló Alföldre vándorlás jelentékeny veszteségeit tehát csak az 1730-as évek elejére tudta pótolni a nógrádi lakosság magas természetes szaporulata és az északról folytatódó bevándorlás. Az 1784—1787 között végrehajtott első állami népszámlálás idejére — tehát 55 év, két generáció alatt — 148 084 főre szaporodott Nógrád vármegye össznépessége, ami kereken négyszerese az 1731-es becsült számadatoknak.

63 Lehetséges-e ez ? Bélüzky János ezt hihetetlennek, az Acsády-féle 30 000-es (1720-ra vonatkozó) bázisadathoz képest négy-ötszörös természetes népszaporulatot példátlanul állónak vélte. Nézetünk szerint azonban mégis ez következett be. Szécsény lakossága pl. 194