Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728
vetkező eredményre jutott: a 247 Összeírt településen a helyesbített adatok szerint 4713 háztartást vett alapul, ezt 6 fős átlagos családlétszámmal szorozva a megye adózó népességét 28 278 főre becsülte. Ehhez még hozzáadta az összeírásból kimaradt nemesség, papság ós zsidók 2145 főre becsült számát —- így végeredményben 30 423 fős össznépesség jött ki. 51 Ezt a számítási módot az elmúlt 90 esztendő során sokan kritizálták, elsősorban a családi szorzószámok és a kimaradt népességszám valós voltát vonva kétségbe. A legélesebben talán Dávid Zoltán fogalmazott, aki igen nagy ismeretanyag alapján arra a következtetésre jutott, hogy az 1720-as összeírásban a tényleges háztartásoknak kb. csak az 1/3-át tüntették fel, a többiek — uradalmi cselédek stb. — kimaradtak. 52 A vita jellemzője mostanáig az volt, hogy újabb, a XVIII. század elejére vonatkozó és országosan meglevő kvantitatív elemzés tárgyát képező forrásanyagot nem tártak fel, kiindulópontjuk megmaradt az 1715—1720-as összeírás. N. Kiss István vont új forrást, az 1707-es kuruc dica összeírást vizsgálat alá és végzett új módszerrel számításokat. 53 A Nógrád vármegye újratelepülése korában feltételezhető népességszámot a 13 éve kiadott megyemonográfia nagy tapasztalatú szerzője, Belitzky János kísérelte meg újból kiszámítani. 54 Előre bocsátjuk, amire csak a végén jöttünk rá, hogy Belitzky számításait kétségkívül Dávid Zoltán radikális Acsády kritikája inspirálhatta — legalább is a végeredménye erre utal. Forrásként három megyei dicalis összeírást használt fel, úgy vélekedvén, hogy 1697-ben, 1704-ben és 1709-ben is „személyenként 1 Ft adóval rótták meg a 16 évesnél idősebb jobbágy és zsellér férfiakat és nőket és ez esetben a forint összeg a felnőtt paraszt lakosság számát tünteti fel megközelítő pontossággal". A „dicae incolarum" rovat végösszege 1697-ben — Belitzky szerint — 39 606 1/2 Ft-ot tett ki (mellékesen : a forrás adatait összegezve mi csak 39 096 dica-t számoltunk össze!), 1704-ben ez a summa 40 734 Ft-ra, 1709-ben pedig 40 735 Ft-ra rúgott. Ezekből a számokból Belitzky így következtetett a megye népességszámára : a férfiak és nők arányát természetszerűleg 50—50%-nak véve a még házasságban nem élő felnőttek arányára 30%-ot tételezett fel és vont le (a nőtleneket és hajadonokat ezután teljesen kihagyta számításából!), az így kapott családszámot azután 5-tel (az átlagos családlétszám indexével) szorozva jött ki a végeredmény, azaz a nem-nemes népesség száma. A teljes népességet a nemesség és a katonáskodó volta miatt adómentes személyek családjainak a létszámát is hozzáadva számította ki. Tehát, 1704-ben és 1709-ben a dica szám 1 Ft különbséggel egyforma lévén : 40 734 Ft paraszti rovás (: 2x0,7x5) = 71 285 fő paraszt 202 birtokos és 289 birtoktalan nemes csfő X 5 2 455 fő nemes 876 hajdú (X 0,7x5) = (Belitzky szerint) 3 045 fő hajdú A megye honos népessége összesen: 76 785 fő lenne. » Ehhez Belitzky még a valamilyen okból kihagyottak (kisebb településen élők táborba szállt kuruc katonák) feltételezett számát is hozzáadva kereken 80 000 főnyi népességet számított ki, vagyis az Acsády által 1720-ra kikalkulált 30 000 fő 2 2/3szorosát. Megállapítása szerint a dica szám 1697 és 1709 között változatlanul 40 000 Ft körül lévén a jelzett időszakban a vármegye népessége is stagnált, egyformán 80 000 főt tett ki. Kinek van hát igaza ? Elsősorban is — N. Kiss Istvánnal konzultálva és tőle igen hasznos segítséget kapva — meg kell kérdőjeleznünk az 1697., 1704. és 1709. évi „dicae incolarum" szám alapulvételének helyességét! Ezek az egyformán 40 000 Ft körüli összegek ai. nem csupán a nem nemes személyeket, hanem az azoknál talált és 191
