Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Jakus Lajos: Cserhát-táj felekezeti iskolái Pencen (Rádon és Kosdon( 1546–1948

még remény, annak eshettek áldozatul, hogy egyszerűen túl közel feküdtek egy kedvezőbb fekvésű, jobb adottságokkal rendelkező, jobb állapotban levő várakhoz, s mivel most esetleg ugyanazon birtokos kezére kerültek, egyszerűen feleslegessé váltak. így pusztulhatott el Sztrahora, Baglyaskő és Ecseg is.

121 A husziták által a XV. század közepén rövid időre feltámasztott várakat nem számítva, már csak a következő erősségek álltak Nógrád megyében : Divény, Kékkő, Salgó, Somoskő, Hollókő, Szanda, Fülek, Buják, Vác és Cső. Gyarmat erre az időre már biztosan elvesztette vár jellegét, Bussáról pedig továbbra sem tudunk semmit. A listából csak Vác és Nógrád nem volt magánbirtokosok kezén, mindkét vár a váci püspökség tulajdona volt, a mindenkori váci püspök azonban éppen úgy kezelte várait, mint egy világi nagybirtokos. A várak már mindenütt birtokközpontként funkcionálnak, egyes birtokosok, például a Losoncziak Divény, a Balassák Kékkő esetében tudatosan terjesztik ki a vár uradalmát az északi, korábban lakatlan erdőségek felé, elsősorban irtásfalvak létrehozásával. Különösen a divényi uradalom falvainak neve árulkodik irtás voltukról: Kotmanlehutaya, Bartolehutaya, Stoklehutaya, stb.

122 A várak külső képe kezd erőteljesen átalakulni. Egyre-másra épülnek a bővítések, melyek legtöbbször gazdasági szárnyaknak adnak otthont. A nagy átalakítások lehetőséget nyújtanak kényelmesebb lakószárnyak kialakítására is (már ahol ezt a terepviszonyok megengedték.) A könnyebben megközelíthető várakban megfigyelhető a reprezentatív székhely kialakítására irányuló igény, elsősorban a megye új birtokosai között azoknál, akiknek nincs több váruk (pl. Parlagi György építkezése Csőváron). Mátyás udvarának reneszánsz művészete is kisugárzik ide, gondoljunk csak Báthory Miklós váci püspök váci és nógrádi és Báskay Balázs csővári építkezéseire.

123 Az ország más vidékén birtokos és ott is élő családok kezére jutott nógrádi várak sorsa azonban már megpecsételődött. Birtokosai nem törődnek eldugott, kicsi, kényelmetlen és korszerűtlen váraikkal. Az ilyen várakban legtöbbször csak néhány katona és a birtokos famíliájából kiválasztott várnagy él. E várak állaga egyre romlik, egyre rozzantabbak lesznek. A megye várai — még a reprezentatív székhellyé kiépítettek is — hadászatilag roppant korszerűtlenek maradnak. Ezeket a várakat nem tűzfegyverek ellen építették, így az ágyúkkal szemben teljesen kiszolgáltatottak. Ekkora pedig már előreveti árnyékát a török hódítás veszélye. Néhány vár esetében a XVI. század közepén még kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a korszerűsítés érdekében: roppant méretű bástyák, rondellák, ágyútornyok épülnek Salgó, Buják, Csővár, Fülek, Somoskő védelmére,

124 azonban mindez hasztalan erőfeszítés marad : a török megállíthatatlanul nyomul előre: 1542-ben komoly ellenállás nélkül esik el Vác, 1544-ben Nógrád és Szanda, 1551-ben Cső, 1552-ben Buják, Hollókő, Gyarmat, Szécsény és Bussa, 1554ben Salgó és Fülek, 1575-ben Kékkő és Divény, 1576-ban pedig az utolsó : Somoskő is.

125 A várak nagy része harc nélkül kerül török kézre, mert őrségük az ellenség közeledtének hírére elhagyja őket. Néhány várban felveszik a harcot, de bebizonyosodik, hogy e várak 4—5 napnál tovább nem képesek ellenállni. A végsőkig kitartó kicsinyke Bussa tornyát a törökök 2 nap alatt rommá lövik.

126 Nógrád megye középkori várai ennek az utolsó feladatnak, a honvédelem feladatának már nem tudtak eleget tenni. 120