Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Simon Zoltán: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében

nem a király építette, hanem csupán háramlás útján, vagy egyéb módon szállt rá, nagy valószínűséggel még 1301 előtt, hiszen utána a királyi jogokat nehezen lehetett volna érvényesíteni, ha nem eleve királyhű katonaság tartózkodik a várban. Amenynyiben elgondolásunk helyes, a vár építőit esetleg a Szolnok nem, de méginkább a helyüket elfoglaló Aba nem Rhédey-ága tagjai között kell keresni, akiknek birtokait szinte kettévágja a későbbi adatok alapján rekonstruálható bujáki uradalom. Ugyanez nem zárható ki Szanda esetében sem, feltéve, ha 1326 előtt már állt vár. Csák Máté halála után (1321) első ízben Hollókő neve mellett bukkan fel királyi várnagy, mégpedig Almágyi Balog Miklós személyében.

59 Az adat rendkívül érdekes, hiszen Károly Róbert Hollókőt már 1313-ban Szécsényi Tamásnak adományozta.

60 A vitát, hogy Szécsényi Tamás valóban Hollókő birtokába jutott-e már 1313-ban, ez az adat egyértelműen nemmel zárhatja le. Véleményünk szerint ez az adat Károly Róbert kényszerhelyzetére utal. 1321-ben egyszerűen nem volt olyan vár a király kezén, amely a megye központjának szerepét betölthette volna. Jenő elpusztult, Buják és Fülek talán súlyos sérülést szenvedett a harcok során (a harcok súlyosságára jellemző, hogy Sztrahora és Baglyaskő 1327-ben már csak rohmalmaz, Gácsot pedig teljesen újjá kellett építeni a XIV. század végén, hogy csak néhány példát idézzek),

61 Szanda pedig talán még fel sem épült. Ezért könnyen elképzelhető, hogy a Kacsics nem Illés-ágától frissen elfoglalt és feltehetően jó állapotban levő Hollókőt Károly Róbert Szanda felépültéig (esetleg helyreállításáig) — Szécsényi Tamásnak tett ígérete ellenére is — magánál tartotta. A Károly Róbert idejéből ismert királyi várnagyok — az említetteken kívül ide tartozik Főnyi Balázs füleki várnagy — a király kipróbált hívei voltak. Azok a várak pedig, amelyek magánszemélyektől kerültek a király birtokába, az újra eladományozás során olyan férfiak kezébe kerültek, akiknek hűségéhez nem fér kétség : Szécsényi Tamás, Harsundorfer Ulving és az egyik Balassa-ős: Donch mester. A Losoncziak is visszakapták divényi és gácsi várukat, jobban mondva azt, ami megmaradt belőlük. Tulajdonképpen az ekkori adományozások alkalmával hallunk először a legtöbb földesúri magánvárról. Próbáljuk most meg e várak építtetőit és építési idejüket közelebbről meghatározni. 6. A MEGYE FEUDÁLIS MAGÁNVÁRAINAK KÉRDÉSE Néhány esetben elképzelhető, hogy ismeretlen történetú váraink közül egyik másik csupán erődített lakóhely lehetett. Elsősorban Lucfalva, Nagylóc és Nógrád megyer jöhet itt számításba. E három objektum olyan területen állt, mely a Zách és a Kacsics nemzetség földjei között feküdt és nem tartozott egyik nagy nemzetség fennhatósága alá sem. Hasonló helyzetben volt a benczúrfalvi és a nógrádszakáli váracska is. Benczúrfalván a talán Hontpázmány nembeli Dráhiak birtokoltak, s mivel e család egyéb nógrádi birtokain Dráh, Sztracin, Rárós és ,,Ztugna" falvakban nem tudunk erődítésről, itt inkább a vár klasszikus értelmében vett erődítésről beszélhetünk, melyet feltehetően e család tagjai emeltek. Némileg alátámasztani látszik ezt az a tény, hogy Dráhi Tamás fiai Szécsény felégetése miatt vesztették el birtokaikat,

62 s nem kizárt, hogy az akció éppen a Szécsény tőszomszédságában fekvő Benczúrfalváról (eredeti nevén Dolányból) indult ki, s ha ez igaz, akkor itt nagyobb számú fegyveres tartózkodhatott (a nagyobb szám persze viszonylagos). Nagylócon és Nógrádrnegyeren a XIV. században élt egy-egy család, akik e falukról vették előnevüket, tehát valószínűleg itt is laktak. Nógrádmarcal egy kisebbfajta Zách birtok közepén volt. Egy 1398-as adat szerint 112