Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

azonos ritmusban változott. A gépi hímzést a harmincas évek elején váltotta fel a kézi hímzés. A fehér gyolcskötényt a férfiak nem hordták. A hímzett fekete klott szakácshát inkább nagyobb ünnepen vették fel, a festett vászonból készült kötényt legtöbbször mulatságba, lakodalomba stb. kötötték maguk elé. A hétköznap viselt kötényt ritkán díszítették forhamentlivel. Mellény A férfiak mellényének szabása a banki csoporton belül egységesnek tekinthető, a környező magyar falvakban sem mutatható ki jelentős eltérés. Bánk, Felsőpetény, Kétbodony, Osagárd, Nógrád, Galgaguta községekben a legények, fiatal házasemberek az ünnepen kigombolva viselt mellényre átlósan egy piros színű, fekete szélű, vastag, kb. négy centiméter széles, hímzett szövetcsíkot erősítettek. A szövetcsíkot belül egy-egy gombbal erősítették a mellényhez (34. kép). Az első világháború táján fekete, kék posztóból készültek a mellényt összefogó csíkok, amelyekre bevont gombokat varrtak, a szélét fogacskával díszítették. III. SÂMSONIIÂZAI CSOPORT A csoporthoz Sámsonházán kívül Lucfalva, Szúpatak, Bokor tartozik. E falvaknak a viselete az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Néhány idős asszony még hallott a vizitkéről, a ködmönről, az egykor díszes főkötőről, amelyben a menyecskék jártak, de az említett ruhadarabokat már nem látták. Gyűjtőútjainkon csak a sublótfiókokban, szekrényekben őrzött kevés számú fényképet tanulmányozhattuk a viselet rögzítésénél. A húszas években készült fényképfelvételeken a nők majdnem bokáig érő szövetszoknyát hordtak, az alá felvett slingelt alsószoknya néhány centivel hosszabb volt a felsőszoknyánál. A keskeny gallérú, széles csipkés aljú kötény jóval rövidebb volt a szoknyánál. A testhez simuló buggyos ujjú inget itt is ismerték, amelyre fekete színű klott, bársony pruszlikot vettek fel. A derékra széles övet tettek. A menyecskék a homlok feletti hajat kétágba fonták, majd kétoldalt a fül mellett hátra vezették, a végét a konytba kötötték. Kikötött kendőjük a fejtetőn elkeskenyedett. A harmincas évek elejétől a szoknya megrövidült ezekben a falvakban, a hosszú ujjú blúz az általános divat. Az idős asszonyok nyári öltözetében ezek a ruhadarabok ma is megtalálhatók. Dolgozatunkban a Nógrád megyében élő szlovákok öltözködési kultúrájáról adtunk rövid áttekintést. A feldolgozásnak azt a módját választottuk, hogy a paraszti ruhatár nemek szerinti öltözetdarabjait egyenként vizsgáltuk : utalva anyagára, formájára, díszítésére, használatára, készítésére, illetve beszerzésére. Nem hagytuk figyelmen kívül a tárolás módját, az egyes személyek tulajdonában levő, az éppen ismertetett ruhadarabok számát sem. Gondosan ügyeltünk a viselet változására, ezek időpontjainak pontos rögzítésére. A viselet bemutatásának azt a formáját is követhettük volna, hogy az öltözetek leírását nem, kor, állapot, alkalom szerint rögzítjük. Ebben az esetben fel kellett volna sorolnunk, hogy például a menyasszony milyen ruhát vett fel esküvőjére, a lakodalmat követő napokban hogyan öltözött, ha otthon tartózkodott, ha templomba, lakodalomba, temetésre, rokoni látogatóba, vasárnap délutáni sétára, mezei munkára indult. Nyomon kellett volna követnünk korának, állapotának viselet változásait. 95