Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

A csíkok közét és szélét továbbra is forhamentlí, fogacska díszítéssel töltötték ki, de ez már nem olyan összefüggő felületet borított be az ingen, mint a régebbi darabokon. A harmincas évek közepétől a fogacska díszítést gyakran elhagyták az ingről. Ez utóbb ismertetett ing a legények, fiatal házasemberek nyáron viselt ruhadarabjai közé tartozott. Közönséges vasárnapokon templomba is elmehettek benne, de gyakrabban akkor vették magukra, ha bálba, lakodalomba, rokoni látogatóba indultak el otthonról. Hasonló funkciót töltöttek be azok a bolti anyagú ingek, amelyek elejét nem hímzéssel, hanem az ing kivágott részén átbújtatott színes (kék, piros, zöld) keskeny szalagokkal díszítettek. Az emlékezet, az adatközlők szekrényeiben őrzött azonos kivitelű ingek alapján, a szalagokkal díszített ingek múltját a húszas évek közepétől alig tehetjük régebbre. A szalagok között 6—8 soros forhamentlivel díszített ingek inkább tartoztak a nyári vasárnapok templomi öltözetéhez, mint a hímzett ingek (Lásd: 33. kép). A katolikus szlovák falvakban a többszínű pamutfonállal hímzett ingek a harmincas évek elejétől háttérbe szorultak, a négyes hímzett csíkú ingek itt nem is alakultak ki. A bálba, lakodalomba stb. felvett ingeket 6—8 soros ferhamentlivel, néhány sor fogacskával díszítették. A vőlegényingekre a harmincas évek közepétől forhamentlit, slingelést varrtak, de már gyakori volt — a faluban lakó iparosok példája nyomán —, hogy készen vásárolták meg üzletben a fehér gyolcs, selyem inget, amelyre természetesen díszítés már nem került. Az ünnepen viselt ingeknek egy sajátos formája alakult ki Bánkon, Felsőpetényben, Kétbodonyban és ősagárdon. Az inget világoskékre festett vászonból készítették, az elejére, gallérjára és kézelőjére fekete klott vagy bársony rátétet varrtak. A kézelő kivételével többszínű laposöltéssel varrott stilizált virágmintákkal töltötték ki a klott vagy bársony rátét egész felületét. A rátét hímzésmintája a matyóhímzéssel mutat rokonságot, amely a harmincas évek közepétől a női kötényeken is megfigyelhető. Ez az ing típus — mint hímzése is elárulja — a húszas évek végén, a harmincas évek elején alakult ki a fentebb felsorolt falvakban. Elterjedése nem volt általános, nem tartozott minden 15—16 éves kort betöltött legény ruhatárához. Viselése vagyoni állapothoz sem köthető, szegényebb, gazdagabb legények egyaránt hordták. A tavaszi és őszi vasárnapokon vették fel, a hímzett inghez hasonlóan, inkább lakodalomba, délutáni sétára, baráti, rokoni összejövetelekre. A rátétes ing nem tartozott a nagyünneplős ruhadarabok közé (32. kép). A hímzett, a rátétes ingeket legtöbbször itt is varróasszonyokkal készíttették. A harmincas években egy szépen varrott ingért fél mázsa búzát is adtak. A harmincas évekig az ingek elejét, kézelőjét kék színű gombokkal fogták össze, később a fehér porcelán- és gyöngyházgombok lettek a divatosabbak. Ez utóbbiakat az üzletben készen vásárolt ingekre varrták. A hétköznap viselt férfiingekre 2—2 soros forhamentlí díszt tettek, a harmincas évek elejétől gyakran ez is elmarad. Kötény A férfiak ünnepi és hétköznapi öltözetéhez itt is hozzátartozott. Míg a szügyi csoportnál a kötény térd alá, legfeljebb féllábszárig ért, a banki csoportnál a kötény alja majdnem a bokáig ért. A banki csoportban szélesebb kötényt viseltek. A kötény anyaga fekete klott és a világoskékre festett vászon. A klott kötény felül csak derékig ért, a vászonnak melles változatát is ismerték (33. kép). Az evangélikus szlovák falvakban a férfikötények hímzése a női kötényekkel 92