Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

Vizüké A vizitke hosszú ujjú, derékig érő, belül vatelin, flanell béléssel, télen viselt ruhadarab. Anyaga legtöbbször a felsőszoknyáéval megegyezett. (Ld. 27. kép.) Alul nem volt testhezálló, bővebbre engedték, hogy a széle ráfeküdjön a szoknyára. Hátul az alján 2—3 keményített fodor van. A gallérja magasított, a vállnál kissé buggyos. Díszítésére csipkét, fogacskát, fekete bái"sonyt, fodros szalagot, üzletben méterben kapható felfűzött apró gyöngyöket használtak: A díszítést elöl a váll közepén kezdték felvarrni, a gombok és a gombnyílás két oldalán, attól mintegy 8—8 cm távolságra lehozták, majdnem az aljáig. Az aljától 5 cm távolságra hátravezették a díszt. Az ujjak végét azonos anyaggal borították be keskeny csíkban. A végig nyitott eleje gombbal, a 30-as évektől patenttal záródott, szélét fekete bársonnyal, csipkével szegték. A csipke, fogacska, fodros szalag, gyöngy díszítés csak a 30 éven aluli nők vizitkéjét illette, az idősebbek fekete bársonnyal, szövettel, ritkán selyemmel díszítették az ünnepen hordott vizitkét. A vizitkét az első világháborúig a vizsgált viseletcsoport falvaiban —

:

. Egyházasdengeleg kivételével — mindenütt ismerték. Az evangélikus vallású községekben a vizitke viselése 1914 után megszűnt, csupán a katolikus vallású szlovák községekben élt tovább. Nógrádsáp, Keszeg, Nézsa, Nőtincs községekben az idősebb asszonyok még gyűjtésünk időpontjában is (1984—1985) vizitkében jártak a téli hónapokban. Az evangélikus szlovák falvakban a vizitkét a flanell bélésű paszentlca váltotta fel, amely szabásában a blúzhoz hasonlított, csupán annyiban tért el attól, hogy hátul az alján puha fodor volt, díszítése is egyszerűbb volt annál, csupán fekete bársony szegőt raktak rá. A vizitkéből 5—8 darabnál nem tartottak többet. Blúz A búlz hosszú ujjú, derékig érő, alul kiszélesedő kabátféle. Anyaga vékonyabb a vizitkénél, bélése egyszínű, karton. A nyaka kissé magasított. A díszítés módja, elhelyezése megegyezett a vizitkénél ismertetettel. Az első világháború táján készült blúzok elejét gyakran 3—4 soros forhamentlivel díszítették, a gombok alá fekete bársonyt vagy csipkét tettek: A blúzt a vizitkétől az különböztette meg, hogy a blúz mindig vékonyabb anyagból készült, és az aljára körbe csipkét tettek. (30. kép) A blúz alja a húszas évek táján még nem volt nagyon bő, jobban a testhez simult. Vanyarcon, Béren halcsonttal erősített övvel [pintnyi] fogták össze derékon a blúz alját. A bő aljú blúzok a harmincas évek közepe táján alakultak ki. A blúznak és a szoknyának nem kellett azonos anyagból készülnie. Fentebb már említettük, hogy az első világháború táján, az evangélikus vallású szlovák településeken a vizitke viselet megszűnt, helyét a blúz foglalta el. Arról is szóltunk, hogy a katolikus szlovák falvakban a második világháborúig a vizitke a női öltözet tartozéka. Itt a blúz csak a második világháború után — a vizitke viselet megszűnésével — terjedt el. Ezekben a falvakban blúzt csak az iparos leányok, asszonyok hordtak a két világháború között. Az újonnan kialakult blúzok derekát, alját testhezállóra szabták, a hátulját 15—20 cm hosszú anyaggal megtoldották, melyet a kötény kötőjével szorítottak le. A magasított nyak, a kissé puffos váll itt is megmaradt, de díszítése jelentősen megváltozott. Elöl a gombot, illetve a patentot takaró fekete bársony szélére a fiatalabbak csipkét tettek, de a blúz aljáról a csipke díszítés elmaradt. Az elejét nem szalagokkal, apró gyöngyökkel díszítették, mint az evangélikus vallású szlovák falvakban, hanem a mell fölött 86