Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

fodorja az 1930-as évek után is felfelé állt, közvetlenül a derékhoz simult, míg az evangélikus vallású településeken a simára vasalt széles fodrot lefelé hajtották, amely ráfeküdt a szoknya egy részére. A leányok, fiatalasszonyok által viselt fehér gyolcsból készült pruszlik elterjedésének pontos idejét nem sikerült rögzítenünk. Az adatközlők többsége szerint közvetlenül az ebő világháború óta ismerik a fehér gyolcs pruszlikot. Mások szerint már a századforduló táján is hordták. Az adatközlők szekrényeiben, sublótjaiban őrzött gyűjtemények között csak olyan pruszlikokat sikerült találnunk, amelyek 1914 után készültek. A legkorábbi daraboknak csak a hátuljára, a varrások mentére hímeztek apró koszorúkat, mindig egyszínű fonallal. Halvány piros, kék, fekete, lila színű pamutfonallal keresztszemes hímzéssel díszítették a fehér gyolcs pruszlikokat. A fekete és lila színűeket gyász alkalmával vették fel. Az evangélikus vallású szlovák falvakban az egy színnel hímzett pruszlikokon a díszített felület megnagyobbodott már a húszas évek közepén. A nagyobb rózsákat, más virágmintákat nem csak a varrások mentén helyezték el, a pruszlik hátának egész terét igyekeztek hímzéssel ellátni. A fehér gyolcs anyagú pruszlik hímzése az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején kezdett elszínesedni. A piros mellé zöld, a kék mellé zöld, rózsaszín színeket kezdtek használni. De megjelentek a bordó, az erős lila, sárga színek is. A harmincas évek közepétől a laposöltésű hímzések színei erőteljesek, már korántsem annyira mértéktartóak, mint az előző évtizedekben. (29. kép) A hímzés már a pruszlik elején is egy széles csíkot foglal el. A katolikus vallású szlovákoknál ez a gyors átalakulás nem kísérhető nyomon. A hímzett virágok továbbra is aprók maradnak. De már itt sem csak a hátán lévő varrások mellé kerülnek hímzett virágdíszek, hanem a pruszlik elejére is. A színek gazdagodása itt is kimutatható, de ezek nem válnak olyan erőteljessé, mint az evangélikus vallású falvakban. A hímzett pruszlik színesebbé válása nem egyszerre, nem azonos időpontban történt a viseletcsoporton belül. Fentebb már említettük, hogy a Bánk környéki falvakban a többszínű fonallal hímzett virágminták már a húszas évek végén megjelentek a pruszlikon. Erdőkürtön viszont csak másfél évtizeddel később, 1945 táján ismerkedtek meg ezzel a többszínű hímzéssel. Az erdőkürti adatközlőink egyöntetűen vallották, hogy a színes hímzést az acsaiaktól tanulták meg, akikkel rokoni, baráti kapcsolatban állottak. Többen emlékeztek rá, hogy több színnel kivarrt pruszlikot Proksza Pálné vett fel először a faluban 1945-ben. A következő évben már a legtöbb leány és menyecske színes pruszlikban járt. A fehér gyolcs pruszlik Alsópetényben, Béren nem terjedt el. A fehér gyolcs pruszlikban és a hozzáillő kötényben a nyári vasárnapokon (a leányok vrekocsba font, szalaggal körültekert hajjal, a menyecskék díszes főkötőben) templomba is elmehettek, de ezt az öltözetet inkább vasárnap délutáni sétára, rokonlátogatóba, lakodalomba vették fel. A fiatal menyecske, lakodalma után egy évvel, amikor a díszes főkötőt levetette, a többszínű fonallal hímzett pruszlikot nem vehette fel. A selyem szalaggal, csipkével díszített kasmír, klott, bársony anyagú pruszlikokat és a fehér gyolcs pruszlikot nem tudta mindenki megvarrni, illetve kihímezni. Varró-, illetve hímzőasszonyokra bízták ezt a munkát. A kasmírból, bársonyból, klottból stb. készült pruszlikból 10—15 darabot, a fehér gyolcs pruszlikból 3—4 darabnál többet nem tartottak. 84