Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

kötötték. (28. kép) Mindkét kötény aljára (vászon, gyolcs) széles csíkban élénk> gyakran rikító színű piros, kék, zöld, sárga, lila, rózsaszín, bordó fonallal rózsákat hímeztek. A kötény szólére körben gyári slingelést, csipkét varrtak. A fehér gyolcs hímzett kötényt csak leányok, fiatal menyecskék vehették fel hímzett pruszlikkal nyári ünnepeken. A klott kötény továbbra is megmaradt az ünnepi öltözet tartozékaként, mely a negyvenes évek elején a selyem anyagú kötényekkel egészült ki. A katolikus szlovák falvakban a harmincas évek végén az eddigi szögletes kötényt a lekerekített aljú kerekkötény váltotta fel. A fehér, fekete selyem kötények alját ós két oldalát csipkével díszítették, majd a negyvenes évek végén Vácott drukkoltattak rá mintát. A kötényt, a szoknyától eltérően, nem kapoccsal, hanem két kötővel erősítették a derékra. A kötőket a kötény két felső sarkától befelé kb 10 cm-res varrták fel. A sarkakba stilizált virágmintát, madarat stb. hímeztek géppel, majd később színes fonallal. A kötő színe a kötény anyagától függött. A kékfestő kötényen az egyik rózsaszín, a másik kék színű volt. A fekete klott zöld, illetve kék színű szőrkötőt kapott. A leányok a hímzett gyolcs kötényt hosszú hímzett gyári szalaggal erősítették a derekukra. A kék vászon kötényre rózsaszín kötőt varrtak. A fehér gyolcs és selyem kötényeken fehér kötők voltak. A kötőt mindig elöl, középen kötötték meg csokorra. A hímzett kékfestő kötényből 4—6, a klottból 2—4, a kék vászonból 8—10, a fehér gyolcsból 4—8 darab volt egy-egy leánynak, illetve asszonynak: Vállkendő A viseletcsoport katolikus és evangélikus vallású falvaiban ismert volt a fehér sifónból készült vállkendő, a kozicka. A szügyi csoporthoz hasonlóan, a leány esküvője napján vehette fel utoljára a slingelt, kikeményített fehér vállkendőt. A századforduló táján a szövet (terno gyapjú) ós a kasmír anyagból készült vállkendőt ismerték. Az 1930-as évek közepétől kezdték hordani az atlaszselyem és a fekete bársony vállkendőket. A rojtos vállkendőben a kék, a zöld, a bordó és a fekete színűeket kedvelték. Nógrádsápon a hónap első vasárnapján kék, a második vasárnap zöld, a harmadikon fekete színű vállkendőt vettek fel. A negyedik vasárnap nem kötöttek vállkendőt, ha templomba mentek. Itt is, más községekben is gyakran a templom oltárán lévő terítő színe határozta meg a misére felvett vállkendő színét. Nagykendő Az első világháborúig ismert volt a vastag szövetből készült téli nagykendő, amelyet nem a vállra, hanem a fejre terítve viseltek. Az 1920-as évek elején a berlinerkendő váltotta fel a nagykendőt. A viseletcsoportban egységesen csak fekete színűt hordtak* A nagykendőből és a berlinerkendőből egynél nem tartottak többetí Pruszlik Az ujjatlan, közvetlenül az ingvállra felvett pruszlik a banki viseletcsoportban általánosan ismert ruhadarab. Anyaga lehetett kasmír, klott, fehér gyolcs, az 1930-as évek elejétől selyem ós bársony. A kasmír, klott, selyem, bársony anyagú pruszlikokat nem hímezték. A hátulját a varrások mentén gyári selyem szalaggal, flitterrel, keskeny csipkével díszítették. Elöl a gomblyukak két oldalára függőleges irányban csipkét vagy slingelést varrtak. Hátulra erősítették a gyári csipkével díszített fodrot [farok], amely az 1930-as évek elejéig keskeny volt és az egész banki viseletcsoportban felfelé állt. A katolikus vallású szlovák falvakban a pruszlik hullámos 82