Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

varrással, fogacskával díszítették. A régebbi, buggyos ujjú ingek ujjait 2—2 darab porcelángombbal rögzítették a könyök fölött. A gomb színe viselőjének korától függött. A leányok, fiatalasszonyok piros, a harminc éven felüliek kék, az idősek sötétlila gombor varrtak az ingek ujjára. A szűkujjú ingek ujjait többnyire bebújósra, varrták. A szűkujjú ingvállhoz vállkendőt nem vettek fel, nagy ünnepeken a hímzett pruszlik illett hozzá. A fél- vagy tisztapamutos derekú, gyolcs ujjú női ing itt is ismert, amelyet a leányok, fiatal menyecskék ünnepen viseltek. A könyökig érő ujjait a vállnál tűráncolással apróra szedték, középen kehely vagy buggyos formára alakították. Az ujj végén lévő slingelést kikeményítették, a slingelés fölött szalaggal átkötötték. Régebben keskeny, piros vagy kék színű szalaggal kötötték át az ing ujját a könyök fölött, a harmincas évek elejétől gyakran magyar nemzetiszín szalagot használtak erre a célra. A megkötött szalag masnijára 5—6 darab színes gyöngyöt tettek. A nemzetiszín szalagot a menyasszonyi felsőszoknya aljára is feltűzték. Az ing bő ujját vékony pertlivel rögzítették a könyök fölött, ezért húzottujjú ingválln&k nevezték (21. kép). Vanyarcon ennek az ingtípusnak uemecJco oplecko volt a neve. Nevének eredetére már senki sem emlékezett. A húzottujjú ingvállhoz mélyen kivágott színes (nem hímzett) pruszlikot, kasmír vállkendőt vettek fel. A harmincadik életévét betöltött asszonynak húzottujjú ingvállat már nem illett felvennie. A három típusú női ingek elejét azsúrozással és forhamentlivel [zajmedli] díszítették. Az azsúrdíszt az ing elejét záró gombok mellé tették, a 2—3 soros forhamentli az azsúrozás külső oldalára került. A gombok színe, mint fentebb említettük, korosztályok szerint változott : piros, kék, sötétlila. A buggyos és szűkujjú ingek varrása, kézelőjének hímzése nem igényelt nagy kézügyességet, elkészítésére a legtöbb asszony vállalkozott. A húzottujjú ingvállat legtöbben a helyi varróasszonnyal varratták meg. Egy-egy leánynak, asszonynak a bőuj jú ingvállból 25—30 darab, a húzottuj júból 2—3 darab tartozott ruhatárához. Az ötvenes évek elején elterjedt szűkujjú ingből 6—8 darabnál nem tartottak többet. Az ingvállak tárolásának módja a szügyi csoporttal megegyezett. Pendely A pendely anyaga nem tért el a szügyi csoportótól. Szabásában is megegyezett, csupán a gallérja volt jóval keskenyebb. Legkorábban Béren és Egyházasdengelegen szűnt meg a pendely viselése. E két település női viselete már az első világháború után polgáriasodni kezdett. Béren szinte napjainkig viselték a hosszú, lábszárközépig érő szoknyát, Egyházasdengelegen a városi szűkszoknya lett a divat. A pendely — e viseletcsoportban — hátul volt slicceit, nem kapoccsal fogták össze felvételkor, hanem két kötővel rögzítették a derékra.Alsószoknya Ebben a viseletcsoportban is két típusa különböztethető meg az alsószoknyának : szegett és slingelt. A szegett alsószoknyákat itt is karton, flanell anyagból varrták. A szegőnek egységesen a rózsaszín posztót szerették a legjobban. A katolikus vallású szlovák falvakban a leányok, fiatalasszonyok szegett szoknyát nem vehettek fel, az alsószoknya alját farkasfoggal díszítették. Ezekben a falvakban az asszonyok csak az esküvőjüket követő 3—4 év után vehették fel az első szegett szoknyát. Alsópetényben, ahol szintén katolikus vallású szlovákok élnek, az 1930-as évek közepe táján a piros szegőt 71