Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Gazsi József: A két Huszár

Aladár: ,,. . .A Kommün napjaiban aktiv ellenforradalmár voltam." Ezeket az őszinte szavakat Baráti Huszár Aladár, a főrendiház tagja, a magyar arisztokrácia neves képviselője mondta azon a beszélgetésen, amelyet 1942. január közepén a Central kávéházban, a KMP titkárával, Schönherz Zoltánnal folytatott. Elgondolkodhatunk, hogy ugyan milyen történelmi erők tették lehetővé, sőt szükségessé, hogy a tűz és víz egy helyen, egy időben találkozzék. Hiszen mindketten máshonnan jöttek, más osztályt, más érdekeket képviseltek. Útjaik a történelem egy bizonyos metszőpontján mégis szükségszerűen találkoztak, hogy együtthaladva, közös célok felé tartsanak. Ki is volt ez az ember, akit Schönherz 1942-ben tárgyalópartnerül választott ? Adatait - némileg pontatlanul - az életrajzi lexikon is őrzi. 1885. május 10-én Ipolybalogon született, a 7 ezer holdas Huszár család tagjaként. Budapesten, Genfben jogot tanult, majd Hont vármegye szolgálatába lépett. Mint tüzértiszt, végigharcolta az első világháború négy véres esztendejét. Vitézi címet, német vaskeresztet, s életre szóló tapasztalatokat szerzett. Az összeomlás kétségbeejtő napjaiban tért haza, miután már halálhírét költötték. Megszervezte Balassagyarmat védelmét, s fegyveresen verték el onnan a városra támadó cseh erőket. A Tanácsköztársasággal mind ő, mind a család, élesen szemben állt. Náluk rejtőzködött Tormay Cecil. A nemzeti zászló és a Himnusz kérdésében a direktóriummal is összekülönbözött. Letartóztatták, a vádbiztos agyon akarta lövetni, s csupán hajszálom múlott, hogy megmenekült. A diktatúra leverése után, már 1919 őszén, Nógrád-Hont megyék kormánybiztosa, majd főispánja lesz. Később Esztergom-Komárom, majd Győr-Moson-Pozsony megyék vezetője. 1932-ben Horthy javaslatára Budapest főpolgármestere székébe kerül. Nem értett egyet Gömbös totalitárius törekvéseivel, ezért 1934 nyarán megvált hivatalától. Ezután 11 évig az OTI elnöki tisztségét töltötte be. Megismerkedett az ország gazdasági ós szociális problémáival, az ipar helyzetével, számos szakszervezeti és munkásvezetővel. Kezdeményezője volt több intézkedésnek, amellyel enyhíteni kívántak a feszítő szociális és társadalmi problémákon. 1942-ben Horthy királyi tanácsossá nevezte ki. De mindenekelőtt politikus, hírlapító, aktív közéleti személyiség volt. Nézeteit tekintve a keresztényszocialistákhoz sorolnám. A harmincas évek végétől mind határozottabban ismeri fel, hogy a Hitler vezette náci Németország a háború felé tart, s ez a dinamikus ország a tőlük nyelvben, világnézetben és életfelfogásban olyannyira távol álló magyarság számára halálos veszélyt jelent. Jól látta, hogy az ország előtt a lét és nemlét kérdése merül fel. „Betagolódásunk a hitleri Európába nemzeti létünk végét jelentené" - írja az egyik hírlapi cikkében. Aztán itt vannak a fiók Hitlerek. A magyar nyilasok, hungaristák és csodaszarvasvárók. Akik készek lennének az országot beszántani az „európai élettérbe", akik a „tekintélyelv" alapján egy „Führert" akarnak az ország élére állítani. És ez csakis Szálasi lehet. A fenyegető veszéllyel szemben a magyarság belső kohézióját kívánja szembeszegezni. A magyar öncélúságot, a magyar szupremációt hirdeti. A végletekig vitt magyar nacionalizmus híve, de ugyanakkor kigúnyolja a nyilasok, németek faji szemléletét. Az osztály-hovatartozástól független „magyar vérségi gondolatot" a „törzsökös ideált", az eszménnyé emelt magyarság nimbuszát kívánta szembeszegezni az árjásító nézetekkel. Nacionalizmusa tehát önvédelmi, életfenntartó jellegű. Vezetője volt az ún. „Törzsökös Magyarok Egyesülete"-nek is. 366