Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Jakus Lajos: Az első szlovák nyelvű népiskolai rendtartás, tanterv és módszertan hazánkban 1749-ből

II fejezet: Módszertan Balasovitz legrészletesebben, tizenhárom oldalon foglalkozik az olvasástanítással. A latin ABC könnyebb, azért a gyermeket először arra, és csak azután kell a szlovákra megtanítani. A lányok csupán az utóbbit tanulják. Nehézségénél fogva a latin ABCben előbb a nagy, a szlovák ABC-ben viszont a kis betűket kell tanítani. Legyen a gyermeknek mindjárt ABC-s könyve, ne használja helyette feleslegesen a palatáblát. A betűtanításhoz négy bevezető órát ajánl : Általában megismerteti a kis és nagy betűket, kis és nagy emberekhez hasonlítja. Mindegyiknek van saját neve, mint az embereknek, akik között az egyik János, a másik András, Mátyás stb. A tanuló ne csodálkozzon, hogy a kis betűket ugyanúgy nevezik, mint a nagy betűket, mivel a kis embereknek is ugyanolyan nevük van, mint a nagyoknak. Ezek után megkezdi a betűk tanítását. Egészen a múlt századig hazánkban az olvasástanítás betűző és szótagoló módszerrel történt. A nangoztató módszer csak a múlt század közepén terjedt el, átvéve a németektől. Stephani Henriket tartják a hangoztató módszer feltalálójának ós alkalmazójának 1803-tól, bár évszázadokkal előtte, 1529-ben Ickelsamer Bálint bajor iskolamester hirdette, hogy nem a betű nevét, hanem a hangot kell használni olvasásnál, a nyelv igazi elemét. Balasovitz fél századdal megelőzi Stephanit. Idézzük betűtanításáról vallott nézetét: ,,A gyermek ne csak annyiszor ismételje a betű nevét, mondván a, a, a stb., ne mondja ef, el, em, en, es, de a betűnek csak a hangját hangoztassa : m, n, r, s." A betűket ABC-rendben tanítja, befejezése után megkezdi a szótagalkotást és abból a szófúzóst. Balasovitz az írástanítást is megreformálja. Általában évekig tanultak olvasni, s utána kezdték az írás tanítását. Groser 1819-től vezette be az írás-olvasó módszert. Balasovitz jóval megelőzi, igaz, hogy előtte Keresztury Pál a XVII. században már a betűk megismerése után ,,olvasni-írni egyszersmind tanított." Vitatható, hogy ebben is nem előztük-e meg a németeket. Az Írástanítás módszere „Amikor a tanító észreveszi a gyermeknél, hogy az olvasásban napról napra haladnak és üléshez hozzászoknak, elérkezik annak ideje is, hogy írni tanuljanak." Ez mindenesetre majdnem az olvasás ós írás egy időben való tanítására utal. Tizenkét pontban foglalja össze az írástanítás követelményeit. A tinta, papír minőségétől a gyermek testtartásáig minden követelményre kitér. Részletesen foglalkozik az emlékezetbe vésés, memoriter tanulásának módozataival: „Mikor megtanulták az egyik mondatot, ugyanígy tanulják meg a következő másodikat, és amikor azt is megtanulták, akkor ismételjék el együtt mind a kettőt. . . így kell haladni mindvégig ismételve az összes megtanult mondatokat, amikor újat tanít." 344