Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

még lúdtollat is használtak. A lúdtoll otthon készült, az alkalmatos tollat először hamuban puhították, majd éles tollkéssel egyetlen metszéssel vágták a végét ketté, hegyezték ki. Nem volt írás kövér pacák és fröccsenetek nélkül. Merített papírosra írtak. Gömörben számos, kis, családi papírgyár működött egészen 1924. ig. Az iskola fenntartásával kapcsolatban említsük meg a város elöljáróságának azt a rendeletét is, amely szerint a szombat napi hetipiacok, úgyszintén a szombati városkapu vámbevételek teljes összegben a gimnáziumot illették. Ezt a bölcs intézkedést 1820-ban hozták, Mikszáth diákéveiben még érvényes volt. Mire azonban államsegély lyel 1884-ben a hetedik, 1885-ben a nyolcadik osztályt megnyitották, ez a rendelkezés már érvénytelen lett. A hetedik osztály megnyitási ünnepségére a már akkor elismert író Mikszáth Kálmánt is meghívták. Amikor a kis Mikszáth gyereket az elsőbe felvették, a kötelező latin társalgás és a kötelező német tanulás világának határvonalára került. Hadd ismertessük az előbb már idézett rendtartási szabályzatnak a latin nyelvre vonatkozó szakaszát : ,,A kiknél egész nap a magyar beszédért a signum megfordul, estvére vesszőt kapnak. A ki nagyon nem szól, amikor megszólíttatik, minthogy, amikor lármázni akar, tud: keményen fenyíttessék meg." Magyarán: aki egész nap csak magyarul beszél, azt megvesszőzik, aki pedig hallgat, mint a kuka, ha latinul szólnak hozzá, holott magyarul ugyancsak tud ordibálni, azt is elverik. Kellemes kilátások lehettek egy füleki, vagy tornaijai parasztgyerek számára. Mikszáth német tudása sose lett valami erőteljes, latin szavakat - a korában divatosakat - azonban annál többet kevert irodalmi szövegébe, hiszen jogásznak indult. Pedig már aligha vesszőzték volna meg, ha nem használja őket. Ebből a latin-némettót-palóc világból emelkedett föl Jókaival egyenrangúvá. * Gimnazista koromban a „békebeli békében" az ötödik s hatodik osztály önképzőköre a Pósa Lajos, a felsőbbeké a Tompa nevét viselte. Szó volt arról is, hogy valamiféle Mikszáth-kört is alapítunk, de beütvén 1918, erre már nem kerülhetett sor. Sem a tanintézetben, sem a városban nem maradt tárgyi emlék Mikszáthról az önképzőköri emlékkönyvön kívül, amelyben díjnyertes dolgozataikat bejegyezhették a tanulók, a felsőbb ,,urak." A múlt század végén Mikszáth - meghívásra - kétszer is meglátogatta diákkori városát, felolvasó-estélyt rendeztek neki. A vármegye urai - az ellenzéki politikusok is - a jeles írót látták benne s a jóbarátot, nem a politikust. (Aki, mint politikus, egyébként mindig „biztos" választókerületet kapott, Fogarast, Máramarost, nemzetiségi területeket, hogy baj ne essék vele.) A rimaszombati Három Rózsában tartott felolvasásán - nagyapám emlékezete szerint - rekedtesen szólott, nógrádi akcentussal. A főispán látta vendégül. A műsort - akkori szokás szerint - helybéli szavalók, zongorista s dalos hölgyek tették teljessé. Bankett, díszvacsora. Ezt a palócos akcentust sokszor idézte előttem Mikszáth műveinek kitűnő ismerője, az író negyvenéves jubileumán a díszkiadás sajtó alá rendezője, dr. Rubinyi Mózes irodalomtörténész. Amikor az 1920-as évek vége felé Rimaszombatban újra felmerült egy irodalmi kör alapításának lehetősége a pozsonyi Toldy Kör, a komáromi Jókai Egyesület s a kassai Kazinczy Egyesület mintájára, amelyeket később Losoncon a Kármán József Kör követett, Rimaszombatban Mikszáth Kört óhajtottunk szervezni. Ennek 301