Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885

Nemzeti Színház műsoráról kerültek át a vándortársulatokéra, mint a veretes, példázatos mondani való jú történelmi tragédiák, hanem a Budai Népszínház mutatta be őket először. Pázmánék is eljátszották (közkívánatra megismételve) Szigligeti Ede 1848-ban írott drámáját, a //. Rákóczi Ferenc fogságot; az újabbak közül pedig Tóth Kálmán Dobó Katicáját, Dobsa Lajostól az István királyi és a IV. Lászlót. A legnagyobb érdeklődést kiváltó produkció azonban elmaradt: a július 27-re hirdetett Honvédhuszárok с népszínmű előadását betiltották. Balázs Frigyes és Almási Balogh Tihamér darabja a Budai Népszínház júniusban bemutatott újdonsága volt, a szabadságharc első színpadi ábrázolása.

33 1864-ben - színlapról - értesülünk először Balassagyarmaton ,,a sétányon épült díszes nyári színkör"-ről, ahol Dráguss Károly színtársulata játszott és ahol három helyosztály (zártszék 1 forintért, földszint 60, karzat 30 krajcárért) várta a nézőket. E színkörről a várostörténeti monográfia nem tud; talán a városi levéltár szolgáltathat adatokat építésére, bérbeadásaira, befogadóképességére, technikai felszerelésére vonatkozóan. Az 1860-as évek közepére a színházhoz fűződő reformkori elképzelések, eszmerendszerek ós illúziók valóságtartalma kimerült. Noha szólamokban, a régi pártolási formák látszólagos fenntartásával a jogfolytonosság megvolt, mindinkább és egyre leplezetlenebbül került előtérbe a színészet kapitalista, üzleti szempontja. Jó példa erre a problémakörre a Budai Népszínház alapítása, építése, rövid működése és bukása. A megnövekedett számú (kb. 30) vándor-színtársulat egymással is harcot vívott a közönségért és a bevétel reményében fércműveket, valamint kizárólag szórakoztató műsort mutatott be, elsősorban friss operetteket és tartós sikerű népszínműveket, még akkor is, ha ezek színvonalasabb előadására a tárgyi és a személyi feltételek nem álltak rendelkezésre. (Jó példa erre a cimbalomkíséretes operett ügye, amelyről - Dalmay Artúr társulatának előadásában 1871/72-ben - Török Zsigmond ügyvéd tudósította Balassagyarmatról A Színpad c. szaklap olvasóit.)

34 E kistársulatok prózaműsora ezzel szemben menthetetlenül elavult, szép számmal szerepeltek rajta az 1820-30-as évek hajdani sikerdarabjai. A Színi Tanoda csak 1866-ban nyitotta meg kapuit, ekkor kezdődött el Magyarországon a színészképzés. (Az első rendezői tanfolyam csak 1929-ben!) így egész sor képzetlen, színésznek is tehetségtelen színigazgató járta az országot. Az 1860-as évek végére napirendre került a vidéki színészet sorsának rendezése. A nógrádi színészet helyzetére - az országos tendenciák pontos megfelelőjeként 1871. évi példát hozhatunk. Gerő-Grau Jakab 12 főnyi együttese április 30-án indult Léváról Losoncra, ahol június 18-ig játszottak; útjuk innen Rozsnyóra vezetett, tehát a hagyományos útvonalak egyikét járták. A csekély létszám miatt egy-egy színész több szerepkört is ellátni kényszerült, olykor pedig technikai funkciókat is. Az igazgató maga ,,a szeles komikus" szerepkörét vállalta, felesége „drámai anya és hősnő" volt. Az együttes rendezője apaszerepeket játszott, valamint ,,pedáns komikus"ként van feltüntetve a társulati névsorban, de ő volt az intrikus is. A többi öt színésznő között „szende", „másodszende és alténekesnő", „segódaltistáné", „segédkomika és szoprán", „segédszínósznő" található. A két, még nem említett férfi közül az egyik egyszemélyben volt „segédkomikus, kartanító, tenor L", a kellékes egyben a basszusszólamot is fújta. A társulat a súgóval és a pénztárossal vált teljessé. A személyi adottságokból már következtetni tudunk a műsorra. Losoncon 25 darabot játszottak, mindegyiket egyszer. Közülük 7 (tehát a műsor 28%-a) 1848 előttről származott, azaz 23 éves vagy annál régebbi volt. A szerzők között Szigligeti vezetett népszínműveivel és vígjátékaival. A nevezetesebb szerzők és játékdarabok a következők 277