Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885

műsor. A társulatok összehangolatlan mozgását jól mutatja, hogy Balogék Losoncon beleütköztek egy másik vándoregyüttesbe, Pergő Celesztin társulatába. 1832-ből színházi zsebkönyv őrizte meg Fekete Gábor színtársulatának névsorát és műsorát, alkalmat adva bizonyos egybevetésekre is a hat évvel korábbi forrással.

23 Három losonci és öt balassagyarmati előadásukról tudunk. Az eredetileg 10 férfiből és 4 nőből álló társulat a megyeszékhelyen kettészakadt: 3 férfi és 2 nő vált ki. A műsor arányai fölöttébb hasonlítanak a hat évvel korábbihoz, sőt az egyik vígjáték ismétlődik is. Feketéék játszottak először Katona Józsefet Nógrádban - persze nem az akkor még bemutatlan Bánk bánt, hanem - Hédervári Cecília címen - a magyar környezetbe helyezett АиЫдпу Clementiát. ők sem nélkülözhették a költségesebb bonyolultabb technikájú darabokat pótoló alkalmi látványosságokat: műsorukon szerepelt a Sámson és Delila с tabló, vagyis élőkép. Feketéék táncbetétekkel is tarkíthatták műsorukat. Férfiszínószei közül Egri Jánosról tudjuk, hogy keresett táncosa volt a vándortársulatoknak, míg Vasvárinóról a zsebkönyv is megjegyzi: „Magyar, s más conversations [=társasági] Táncz Tanítóné." E kistársulatok előadásai a tudomány eszközeivel, hitelesen rekonstruálhatatlanok. A szövegek helyi változatai csaknem teljesen elpusztultak, nem ismerjük az egykori, alkalmi játszóhelyek adatait, mint ahogyan elhasználódtak díszleteik (festett papírból voltak, léckeretre erősítve) és jelmezeik, amelyek közül a női ruhák a színésznők tulajdonát képezték, míg a fórfiakét részben az igazgató tulajdonát képező közös ruhatárból biztosították. A magyar vándorigazgató tehát nem kistőkés; biztosítékul szolgáló vagyona mindössze a játékdarabok, díszletek és férfiruhák csekély értékű gyűjteménye. Nincs okunk feltételezni, hogy e társulatok működése Nógrádban helyi sajátosságokat mutatott volna fel. Ezért a téma iránt részletesebben érdeklődők figyelmét a megyében is játszott Balog István és Szuper Károly kiadott naplóira, valamint a kistársulatok működését országosan rekonstruáló újabb munkákra irányíthatjuk.

24 Az 1830-as évekre kétségkívül megnőtt az érdeklődés a színészet iránt : 1835-ben Pásztó 11, Szécsény 12, Balassagyarmat 14, Szügy 15, Losonc pedig (gyapjúvására alkalmából) 12 előadást tudott fogadni.

25 A tendencia némileg megfordult 1837-tel: a Pesti Magyar Színház várva várt megnyitása odavonzotta a vándortársulatok legjobb erőit, mérce és életcél lett a számukra, amit jól szemléltet Szuper Károly naplója. A fiatal komikus színész 1845-ben éppen Balassagyarmaton várta szívszorongva a híreket, meghívják-e a Nemzeti Színházba.

26 A reformkor végére Nógrád a magyar színészet által birtokba vett terrénumnak számított : 1846. évi tervében a vegyes lakosságú területek bejátszására Egressy Gábor nem számította ezek közé a megyét

27 - valószínűleg saját tapasztalatai alapján, amelyeket 1842. évi losonci fellépése során szerzett. Nógrád reformkori színészetének adatai a jövőben vélhetően még szaporodni fognak - anélkül azonban, hogy az alapvető képet megváltoztatnák. * 1849, a szabadságharc bukása után a színészet szerepe, funkciója gyökeresen megváltozott, működésének feltételrendszerével együtt. Fő feladata a reformkor értékeinek megőrzése, átörökítése lett a passzív ellenállás éveiben. A színészet támogatása ezért hazafias tettnek számított, ami kétségkívül visszalépést jelentett az 1840-es 275