Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a nők politikai mozgalmi törekvéseihez Nógrád megyében 1900–1944

Az ablak nem más, mint egy kis szellőztető lyuk. A gyermekeket éppen reggeli hangulatban leptem meg, mert tudom, hogy milyenek a hivatalos vizitek, amelyekre mindent előkészítenek. Szörnyűség volt az, amit láttam."

101 Az élelmezés és ruházkodás elégtelensége, az emberhez nem méltó lakáskörülmények, az egyéb egészségügyi, szociális és kulturális igények kielégítésének hiánya, illetve alacsony színvonalon való biztosítása elsősorban a több gyermeket nevelő munkás asszonyokon csapódott le. S ez a helyzet akarva, akaratlanul is a hétköznapi politizálás felé fordította a munkás és bányász feleségek gondolatait és a mind gyakrabban megnyilvánuló cselekedeteit. A Munka с salgótarjáni jobboldali lap A nők a politikában címmel nagy cikket közölt. Azt írja többek között, hogy „. . . a harminc éve tartó agitáció . . . igen jó helyen kezdte ki a dolgot, igen jól tapintotta ki a társadalom, de leginkább a család legfontosabb pontját, amely körül rendesen mozog, tömörül a család, amely irányítja a gyermekek jajszavát, igazgatja a férfi öklét : megtalálta a nőt, az asszonyt, az anyát. A szociáldemokrata agitáció rögtön ott törte fel a rögöt, ahol legjobban reagál a család. Az asszony tudja legjobban, hogy nincs mit enni, nincs mit főzni, nincs mit venni. Az elégedetlenség legkisebb szikrája itt tudja lángralobbantani a szenvedélyeket ... És űzi, hajtja, kergeti a ház minden emberét az elégedetlenséget magába fogadó, gyűjtő, szervező szociáldemokrata táborba ... A magyar anyák, a magyar nők kormányozzák a férfiak érzéseit, indulatait. A salgótarjáni telepek kis ablakos lakásaiban is az erőszakosságok sokaságain is mindig és mindenütt diadalt arat az asszony s az történik a salgótarjáni uccák, gyárak és bányák munkahelyein küzködő férfiak lelkében, amit otthon a nő szeretettel, vagy szeretet nélkül, de teljes erejével akar, inspirál. . ."

102 A gazdasági elnyomás és kiszolgáltatottság mellett erőteljesen érvényesült a politikai jogfosztottság is. Az ellenforradalmi rendszer 1919 végén az 5985 ME sz. rendelettel szabályozta a választói jogot. A korhatárt 24 évben állapította meg. A nőknél az írni-olvasni tudás feltételként szerepelt. 1922. március 2-án jelent meg a 2200 ME sz. új választói rendelet. Ennek értelmében választásra jogosult az a nő, aki 30 éves, 10 éve magyar állampolgár, 2 éve egy helyben lakik, 6 elemit végzett, vagy 4 elemit, feleség ós legalább 3 gyermeke van, vagy saját keresetéből tartja fenn magát. Nem vonatkozik a 30 éves korhatár a főiskolát, egyetemet végzett nőkre. Ezt a választójogi rendeletet törvényesítette az 1925:XXVI. te, mely vidéken a nyílt szavazást tette lehetővé. Az 1938 :XIX. te. titkossá tette a szavazást s a nőknél továbbra is 30 év volt a választói korhatár. Ez a választójogi törvény nőkre vonatkozó része módosította a századelőn megfogalmazott törvényt, de így is sokakat, nemcsak férfiakat, de méginkább nőket kizárt a választásra jogosultak köréből. A polgári demokratikus szabadságjogok megnyirbálása azonban a salgótarjáni választókerületben az 1922-es nemzetgyűlési képviselő választások során mégis szociáldemokrata képviselőt juttatott a parlamentbe, Klárik Ferenc személyében. A szociáldemokrata párt mindent megtett azért, hogy saját jelöltje elnyerje a választópolgárok többségének bizalmát. A választás sikere érdekében nagygyűlések és réteggyűlések sorozatát tartotta meg, illetve agitációs munkájával, a munkások között terjesztett politikájával a szociáldemokrata jelölt mellé állította a szavazásra jogosult munkások többségét. A szociáldemokrata párt salgótarjáni szervezetének újjáalakuló ülése 1922. április 30-án volt. Eredetileg április 23-ra tervezték - előtte két gyűlés megtartásáról megfosztották a pártalakítókat -, s erre a gyűlésre kérték a párt központi vezetőségétől, 230