Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

kedvéért említjük meg, hogy Mátraverebélyben egy 48 éves férfinek 3 mestersége is van. Egy személyben téglás, muzsikus és teknőkészítő. A kifejezetten kereskedésből, főleg lókereskedésből élők száma 32 fő (9,8%). Találunk a cigány férfiak között két főt, aki urasági szolga. A zenészek száma 73 (2

2,5%). Ez kö

zel 18 zenekarra elegendő zenész. Legtöbben Szécsény mezővárosában muzsikálnak ÍB^an {21 ,"9%), de Nógrádmarcalban, Cserháthalápon és Bérceién is egy zeneTîÉarra~vaIoânrvannak. Lókereskedelemmel, kupeckedéssel mindössze 6 településen foglalkoznak, a települések közül legtöbben Mátraszőllősön vannak, 11 fő, Csecsén pedig 6 fő. Akiknek neve mellett nincs foglalkozás feltüntetve, azoknak száma 18 (5,5%). A nőknél már nem ilyen jó a foglalkoztatottság aránya. Négy munkaterületen dolgoznak, 9 fő meszelőkötő, 8 fő napszámos, 3 házalókereskedő és 1 községi bába. A 268 nőből kereső foglalkozást mindössze 20-an űznek, 7,5%. 247 nőnek nincs keresetet adó foglalkozása, két özvegyasszony koldulásból tartja fenn magát. Elég intenzívnek látszik a gyermekek szakmára való tanítása. Többen közülük szüleik foglalkozását tanulják, kovácsmesterséget tanul 7 fiú: Hugyag, Kalló, Luciáivá, Mátraverebóly, Uzsa puszta, Vanyarc. 15-en zenét tanulnak: Csecse, Hugyag, Endrefalva, Lőrinci, Nagygéc, Nógrádgárdony, Vanyarc településeken. Szőllősön egy 16 éves fiút már lókereskedőként írnak össze. Másutt tudunk segédmunkásokról, kik kőmíívesék mellett dolgoznak: Mátraszőllősön ós Etesen. De ott találjuk őket a mezőgazdaságban kapásokként is (Varsány). A lányok közül is többen sajátítják el szüleik foglalkozását. Egy 16 éves leány madzagkötő Nagybárkányban, Rimócon pedig nem éppen nőies munkát végez egy 12 éves leány, válykot vet. Ezek a kiragadott példák is mutatják, hogy a legjobb mezőgazdasági adottságokkal ellátott járás falvaiban a legnagyobb számban és viszonylag sok foglalkozási ágban talál megélhetést a nógrádi cigányság tekintélyes része, 43,56%-uk. Ez a járás már a 18. század második felében is a cigánytelepítések legfőbb színhelye. Az összeírások tanúsága szerint az itt letelepített cigányságnak sikerült gyökeret ereszteni, a viszonylag apró falvak képesek voltak megtartani és eltartani a különféle mesterségekhez értő cigány lakosságot, akik szakmáikban a paraszti háztartásokban talált nyersanyagokat, illetve hulladékokat dolgozták fel, vagy éppen szórakoztatásukról gondoskodtak, időnként pedig igavonó állatok adásvételének közvetítését is végezték. Van arra is példánk, hogy az egyik kallói lókupec disznókkal is kereskedik. Ez a rétege a cigányságnak a mezővárosok zenészei mellett a legtájékozottabb, mint ezt például a tereskei Oláh esetében láthattuk; anyagi helyzetük magasan jobb, mint más falusi sorstársaiké. A helybenlakás, letelepedés, mint már erről szóltunk, ebben a járásban volt a források szerint a legszervezettebb. A helyben lakásnak hagyományai vannak. így nem a meglepetés tényével hatnak az olyan adatok, hogy Szécsény 61 felnőtt lakójából 51 fő már ott született, vagy Nógrádmegyer 21 felnőtt lakójából mindössze három fő az odaszármazott. A bevándoroltak legnagyobb része feleség. Állításunk igazolására megemlítünk két példát. Csecsén tíz feleséget írnak össze, kik közül mindössze egy helybeli születésű. A többieket Domony, Ecséd, Erdőtarcsa, Monostor, Pásztó, Szirák, Verség helységekből hozták a férfiak. Az erdőtarcsai 16 nős férfi közül kettő helybeli lányt választott feleségnek, a többiek Csecse, Jászberény, Kökényes, Lőrinci, Palotás Romhány, Szarvasgede, Szirák helységekben találták meg választottjaikat. Csecse esetében a nagyfokú külső házasodás magyarázata, hogy a férfi lakosság nagyrésze kupec. Erdőtarcsán 23-an kovácsmesterségét folytatnak, és ennek a mesterségnek a produktumai, 179