Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében

A forrás 15 cigánycsalád adatait tartalmazza név szerint, életkoruk megjelölésével. A 18 éven felüli férfiak száma 20, a nőké 17 fő, a gyermekek száma 40, 23 fiú, 13 leány, összlétszámuk 77 fő. A lajstromba vettek nyilatkoztak, kinek a fennhatósága alá akarnak kerülni, melyik földesúr jobbágyai lesznek, mert eddig a cigányok csak a megyének voltak alávetve. A tizenöt család közül kettő Gyürky István nagyságos úrnak akarja magát örökjogon" alávetni, s Losonc mezővárosában szeretnének letelepedni. Egy család Losoncy Istvánnét nevezi földesurának, ós Jelsőcre költözik. Ugyancsak két család választotta magának földesúrnak Szilassy Pált. Egyikük Rap faluban, másikuk Losonctugáron kíván letelepeni. Panyidarócra Darvas János telepít egy családot, Darvas József pedig Pilis faluba kettőt. Sas Pál poltári birtokára kerül 3 cigánycsalád, Radványi Ferenc pedig Kiskürtösre telepít két családot, Gellén Gábor pedig Ragyolcra egyet. Egy családnak a megye marad ura.

18 A telepítő földesurak köznemesek. Köztük találjuk a protestáns Gyürky család képviselőit is, kik a későbbiekben a megye leggazdagabb köznemeseivó válnak. A források szerint a felsorolt köznemesek voltak az első telepítők, kik cigánycsaládokat telepítettek birtokaikra. Ez az első megfogható időpont, mely bizonyítja Nógrád megye azon szándékát, hogy letelepítse a cigányokat. A földesurak telepítési szándékát több forrás bizonyítja a 18. század közepén. A telepítők között megjelennek az uradalmak. Az 1750-es évek elején a Gácsi uradalom 13 falvában Berki György fővajda vezetésével 25 felnőtt cigány férfit írnak össze, kettőnél gyermeket is említenek. Feltételezhető, hogy a jelzett számmal ellentétben létszámuk legalább a duplája. Nem valószínű, hogy csak férfiakat telepítettek. Ugyancsak telepít gróf Forgách József a szécsényi uradalomba. Az uradalom 15 falujába Rácz Ádám vajda népét próbálja letelepíteni; mintegy 28 felnőtt férfit. Feltételezhetjük, hogy feleségekkel együtt, mint a füleki uradalom uránál, Eszterházy Imrénél, akinél Fülek mező városában 4 felnőtt férfit, kilenc falvában pedig 13 felnőtt férfit írtak össze. Sőt Eszterházy Imre püspök tiszttartója korábban Koháry András cigányainak egy részét is a maga fennhatósága alá téríti „jobbágyi" minőségben, s hogy ez a precedens meg ne ismétlődjön, Kovács János Koháry András provisora sietve kinyilatkoztatja 1752. okt. 24-én kelt levelében, hogy Oláh Ferenc fővajda, lakik Fülekpüspökiben, Berki Mihály alvajda füleki lakos, és Oláh Ferenc cigánybíró, lakik Gömör vármegyében, Sid faluban, fennhatósága, vezetése alatt lévő 15 felnőtt férfi, valószínű, ők is családostul továbbra is Koháry András cigányainak nyilvánítja.

19 A fentebb rajzolt kép csak annyiban igaz, hogy mikor az összeírás történt, valóban ott voltak. Igazolásul két forrást említenénk, melyeknek keletkezése között 14 év van. Az első forrás 1738-ban keletkezett, témája - királyi parancsra a megye meg akarja szüntetni a losonci vajda felügyelete alatt lévő cigányság vándorlását. Kétségbeesetten panaszolják az alispánnak a szolgabírói által tolmácsolt királyi parancsot. ,,. . . Ha őfelsége parancsolatjának eleget kell tennünk, jaj (!) oda vagyunk. De hiszszük, hogy ő felsége parancsolatjait a tekintetes vármegye irántunk ezt következendőkben megenyhítheti." Kérik az alispánt, hogy ,,mi életünk (megélhetésünk) keresésével az Ipoly mellett szabadon járhassunk . . ., mert másként bizony éhen halunk meg." A mintegy 17 „sátoralja" cigány vajdája kérésének jogosságát azzal indokolja, hogy: „.. . és losonci vajda már 30 esztendeje miolta losonci vajda vagyok ezen tekintetes vármegyében, senkinek kárt nem tettünk."

20 A megszilárduló földesúri hatalmat példázza a másik forrás, melyben Forgách Zsigmond és János grófok birtokán falvankónt ós nóvszerint felsorolt cigány férfiak mellett ott vannak azok nevei is, akik máshová vándoroltak el, ós alatta az utasítás : 162