Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Tanulmányok - Történelem - Száraz M. György: Teleki László politikai nézeteinek alakulása 1848 márciusától szeptemberig

Ő maga lép vissza tehát. Újból Urbán Aladárt idézem: „feltételezhetjük, hogy az elmúlt hónapokban és ezekben a napokban is a főrendek tábláján Batthyanyt fenntartás nékül támogató Teleki nem az egyet nem értés miatt nem vállalt tárcát, inkább a miniszterelnökkel való egyetértés alapján vonult vissza Perényivel együtt." A visszalépés legvalószínűbb indoka az lehetett, hogy Batthyány koalíciós jellegű - azaz az Ellenzéki Párton kívüli tagokkal is kiegészített - kormány alakítását tartotta célszerűnek, így biztosítandó a császár-királlyal és tanácsadóival, valamint a magyar konzervatívokkal való együttműködést. Koalíciós szempontból pedig Esterházy Pál herceg megfelelő összekötőnek volt tartható a király személye körüli miniszter posztján. Kiszámítható, hogy Batthyány alighanem új minisztériumának európai fogadtatását is befolyásolni igyekezett azzal, hogy a külügyek intézésére is kiterjedő megbízatást végül a hosszú diplomáciai tapasztalattal, s ebből következően ismert névvel és szerteágazó kapcsolatokkal bíró hercegnek adta. Mint tudjuk, Batthyány március 23-án dél tájban váratlanul jelenti be miniszterjelöltjeinek névsorát. Erre a lépésre a Pestről érkező egyre riasztóbb hírek kényszerítik. Közvetlen előzménye, kiváltó oka pedig a 23-án - a Közcsendi Bizottmány küldötteként - Pozsonyba érkező Pulszky beszámolója, aki így emlékezik; „Szemere . . . oly sajtótörvényjavaslatot hozott be, mely mind a megtorló büntetések nagysága, mind a leteendő óvadék magassága által a Lajos-Fülöp által dívott francia törvényre emlékeztetett. Amint ezen javaslat 22-én este Pestre érkezett, újra felzúdultak a . . . kedélyek, az if jiiság ünnepélyesen elégette a Városház téren Szemere törvényét, s a közcsend-bizottság tüstént elhatározta, menjek másnap Pozsonyba, sürgessem a javaslat megváltoztatását, ... s igyekezzem Batthyanyt rábírni, hogy az országgyűlés jöjjön el Pestre, hol érintkezésben marad a néppel, csak ez tarthatja fenn a rendet az országban. Amint Pozsonyba értem, rögtön elmentem Batthyányhoz, ki maga is átlátta, hogy Szemere hibát követett el törvényjavaslatával, s arról is meggyőződött, hogy az ország nem maradhat hetekig kormány nélkül."

10 Nyáry is figyelmeztető levelet küld Pulszkyval Kossuthnak s Batthyánynak is. A miniszterelnök gyorsan dönt, bejelenti leendő minisztériumának névsorát, s egyben azt is, hogy Szemere s Klauzál, mint kijelölt miniszterek, Pulszkyval együtt akiből minisztériumi államtitkár lesz - hamarosan Pestre utaznak, a kormányfeladatokat ideiglenesen ellátni, a felajzott kedélyeket lecsillapítani. Gyors döntését bizonyára segítik a Telekitől korábban nyert információk is, hiszen az valószínűleg beszámolt neki az előző napokban Vörösmartytól és Kemény Dénestől kapott levelek tartalmáról. Mindkét levél lényegében ugyanazt a figyelmeztetést tartalmazza. Azaz: az országban két hatalom is létezik, az egyik Pozsony, a másik Pest. Azonban „a szélekről nem lehet országot igazgatni", úgyhogy az országgyűlést vagy gyorsan be kell most már rekeszteni, vagy országgyűlésnek és a kijelölt minisztereknek azonnal Pestre kell immáron költözködni. Mégpedig minél előbb, nehogy a törvényesség, a rend megzavartassék.

11 Bizonyára jogos követelések ezek, hiszen érthető, hogy a főváros szeretné már az ország törvényhozó testületét s leendő kormányát falai közt tudni. S ha nem is megy - a jól ismert kossuthi félelem miatt - Pestre az országgyűlés, el kell ismernünk, hogy soha nem tapasztalt ütemben végzi törvényalkotó munkáját, hogy megvesse alapját a Pestre összehívandó népképviseleti országgyűlésnek és körülírja a magyar minisztérium hatáskörét, s „általában a szabadság fundamentális garantiait, és a nép iránti igazságot megállapítsa. Szóval : azt tegye meg, a mi addig sem halasztható, míg azon nemzeti gyülekezet összeülhet."

12 Az országgyűlés alaposan felgyorsult munkájából is bőven kiveszi részét Teleki. 145