Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1822–23. évi nógrádi rendi ellenállás története
ben ugyan leírták, hogy az adókivetés megtörtént a királyi biztos erőszakos fellépésének köszönhetően, de erre az esztendőre még a kvóta szótosztása nem történt meg, s ezt egy küldöttség teszi meg. De azért megjegyezték, hogy ezt a tényt sérelmesnek tartják, s az országgyűlésen kívánják megtárgyaltatni. Tehát ha már nem is tiltakoztak, hiszen nem tehették, de nem engedtek álláspontjukból, s a rendi sérelmi követelések közé tették át ügyüket. Az országgyűlés összehívását az 1825. augusztus 8-ai közgyűlésen jelentették be, majd augusztus 24-én megválasztották a követeket is. 51 A 25 pontból álló követi utasítás között ott szerepel mind az újoncállítás, mind az adókivetés sérelmezése. Szigorúan előírták a követeknek, hogy semmi szín alatt ne menjenek bele az alkotmány erről szóló törvényeinek megváltoztatásába, s ha ilyen szándékról értesülnek, azonnal értesítsék a megyét. Utasították őket, hogy mindazokat az eseményeket, amelyek 1822-1823-ban történtek Nógrádban, adják elő a diétán, s fejezzék ki ezek feletti aggodalmukat. Egyúttal kérték megtartani az országgyűlés háromévenkónti összehívásának rendszerét, szüntessék be a vizsgálatokat a rendi ellenállás résztvevői ellen, oldják fel a büntetéseket, engedélyezzék a megyék közötti levelezést stb. S hogy valóban előrelátóak voltak, mi sem bizonyítja jobban, hogy Ferenc király előterjesztett egy olyan tervezetet, amely szerint jogában állna rendkívüli esetekben a katonaállítást és az adó felemelését az országgyűlés összehívása nélkül ie elrendelni. A november 21-ei közgyűlésen a nógrádi nemesek élénken tiltakoztak e javaslat ellen s utasították a követeket, hogy a diétán nyilvánítsák ki Nógrád álláspontját, amely szerint ,,ezen a sarkalatos törvényeinkkel ellenkező állítás ós állított jus egyáltalán fogva el nem ösmertetthetik". S ez bármennyire is dicséri következetes állásfoglalásukat, a következő megjegyzésük rávilágít arra a szűklátókörűségre is, amely a következő évtizedek megyei politikai vitáit jellemzi. Ekkor ugyanis, még nem tudnak önmagukról és történelmi helyzetükről kívülről, távlatokból gondolkozni. Úgy vélik, hogy rendkívüli esetekben a nemességet kell hadba hívni, hiszen annak ez az egyik legfontosabb kiváltsága és kötelessége. Túl azon, hogy igen hamar elfelejtették a győri csatát, politikai elképzeléseik gyermetegségót jelzi ez az anakronisztikus kívánság. Másik megjegyzésük azt mutatja, hogy valójában ekkor a rendi sérelmeiken kívül, még nyoma sincs a reformgondolatoknak, hiszen az adózásról szólva nem azt mondják és vizsgálják, miként lehetne a terheket az osztályok között megosztani milyen messze van még ez az elképzelés -, hanem az adózó nép fizetési tűrőképességét vigyázzák, s így közvetve önös érdekeiket is védik. 52 , Summázat Ez utóbbi gondolatok mindenképpen arra utalnak, hogy ez a rendi ellenállás végül is egy társadalmi osztály szűk keretein belül maradt. Hiába volt minden alkotmányos hivatkozás, jogi ellentmondás, valójában csak a köznemesség politikai-vagyoni status quo-jának fenntartásáért folyt a harc. Kétségtelen, hogy ez az osztrák abszolutisztikus törekvések meggátolásához, lassításához vezetett. De a magyar nemesség igen messze volt még attól, hogy osztálykorlátait átlépve, a kor kihívásaira felelni tudjon ós merje vállalni a polgári átalakulás feladatait. A rendi ellenállás szerepét így sem lehet lebecsülni. Végső soron az ebben résztvevők feltehetően szűk köre - számításaink szerint a megyében 60-100 fő - egzisztenciális létét veszélyeztette, amikor uralkodójával szembefordult. Nem szólva arról, 1оУ
