Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

gr. Eszterházy Dánielnek adományozta a fejedelem. Űgy túnik, egyes fülekiek ellentétbe kerültek a generálissal, mert „Füleki karabélyosok" aláírással „alázatos instantiával" járultak Rákóczihoz, amelyben Eszterházyt „sértegető terminusok" is voltak. A tényállás kivizsgálására a megyei tisztviselők jelenlétében 1707. július 11-én úriszéket tartottak Füleken, Korponay János, Koháry volt feltétlen híve, a lőcsei fehér asszony férje házában.

96 Itt feltették a kérdést az összehívott lakosoknak, elismerik-e Eszterházy generálist a fejedelem által neki adományozott füleki uradalom földesuraként. A „paraszt renden lévő lakosok" egyhangúlag úgy vallottak, „hogy igenis, agnoscalják őn(agysá)át füleki földesúrnak lenni és valamint ennekelőtte mélt(oságos) Koháry famíliának n(emzetes) és v(itézlő) Korponay János úr kezéhez adatott mélt(óságos) gróf Koháry István és Farkas urak instructioja szerént tartoznak, cenzust és déz(s)mát megadják "neki, amire kötelezték magukat. A „nemes renden lévő uraimék" Csizmadia Mihály és Nagy András kivételével mind megjelentek és „magokat respectu solum fundi rusticani" — vagyis csupán az általuk használt paraszti telkek tekintetében — „mélt(oságos) g(ene)ralis úr őn(agysá)ga földesúri jurisdictioja alá submittalván ők(e)g(y)elm(é)nek is a szokott annuális cenzust és dézsmát megadják s nem is denegálják." A „Füleki karabélyosok" nevében beadott kérvénnyel kapcsolatban viszont „mélt(óságos) g(ene)ralis őn(agysá)ga magát továb(b) is offerálja, hogy a füleki fegyverviselő katona emberséges emberektül a cenzust és a déz(s)mát pro hie et nunc nem praetendálja, kit jóllehet tülök is méltán megkívánhatna." Sikerült egyezséget kötni az „annak előtte a füleki vitézlő rend" által bírt „sereg rété" nevű kaszáló jövőbeni használata ügyében is. Végül nemes Horváth Pál kötelezte magát, hogy tiszteletben tartja Eszterházy 1706. áprilisában neki címzett „certificatoriaban" közölt elhatározását és jogát arra, hogy házát felbecsültesse. Vagyis a földesúrnak Füleken ugyanúgy, mint Szécsónyben joga volt, hogy megfizetvén a nemesek által eszközölt beruházások értékét visszaváltsa házaikat. Megengedte azonban, hogy a „mostani takarodó nyári időhöz képest házábul való ők(e)g(ye)lme kibontakozását nem kívánja őnagysága", tehát Horváth Pálnak nem kell azonnal kiköltöznie. Mint a fentiekből kitűnik, Fülek mezővárosának társadalma mind összetételében (nemesek és „katonák"), mind ismert úrbéri viszonyaiban (három adómentes év után évi 5 Ft cenzus, a földesúr joga a „kuriális" területen emelt épületek visszaváltására) teljesen megegyezett a két másik ÍLO&án/-birtokot képező mezőváros, Szécsény és Balassagyarmat állapotával. A iüáfcóc^'-szabadságharc idején Fülek is elnyerte a hajdúk szabadságát és hozzájuk hasonlóan — ha személyesen nem kelt hadra, havonta 6 rhénes forinttal kellett megváltania magát minden gazdának. Nógrád Sajnos, a vármegye legősibb vára, Nógrád újratelepítésére vonatkozólag jóformán semmiféle adattal nem találkoztunk kutatásaink során. A vár történetét feldolgozó Vácz Elemér monográfiája

97 1685-tel befejeződik, a Kis-Nógrád megye történeti néprajzát a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig rendkívül széles körű adatfeltárással, a betelepülésre, gazdálkodásra, úrbéri viszonyokra, életkörülményekre és szellemi néprajzra egyaránt kiterjedő figyelemmel feltáró Schräm Ferenc sem talált adatokat Nógrád településre.

98 Az bizonyos, hogy az 1685 előtti két évtizedben itt a szandzsákszékhelyen csak törökök laktak (dzsámikat, fürdőket építve) és az is ismert, hogy 1686-ban ez a vidék is „totaliter déserta" volt.

99 1692-ben 5 95