Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

membül ők(e)g(ye)lme föl fogni infrascriptis sub conditionibus (alábbi feltételek mellett PB), Primo hogy azon följeb(b) deciaráit ház és veteményes s pajtás kerteken ( :melyeket akarván ők(e)g(ye)lméhez jóakaratomot mutatnom száz forintokban per p(rae)sentesinscribálokisőkegyelmek(ne)k:) ötszáz forintig való épületet tehessenek ők(e)g(ye)lmék s azoktul és az szabados pascuatiotul (legeltetéstől PB) is semminemű adózással és szolgálattal ne tartozzanak ők(e)g(ye)lmek hoc per exp(res)sum declarato (ezt kifejezetten kimondva PB), ezen punctumban ők(e)g(ye)lmekhez való deciaráit jóakaratomon kívül, hogy az minemű assecuratiot (biztosítékot PB) földesúri jussunk sérelminek eltávoztatására adnak az ott való lakosok, annak egyéb punctumihoz tartoznak s tartozzanak ők(e)g(ye)lmek is magokat alkalmaztatni. Secundo hogyha ők(e)g(ye)lmek valakinek azon funduson épített házat cum p(rae)declaratis appertinentiis vei in parte, vei in totó (az említett tartozékokkal akár részben, akár egészben PB) eladnák, aki ők(e)g(ye)lme házát, vagy annak appertinentiáit vei in totó, vei in parte (akár egészében, akár részben PB) megveszi, az ott lakos nemes személyek szerint tartozik vélem, öcsém uraimékkal és p(rae)scriptusink(k)al conveniálni. Melyrül adtam őkegyelmeknek ezen pecsétes levelemet. Actum Balog, die 23. mensis Április A(nn)o 1690. Koháry Istvány ob vulneratam dextram manu aliéna" Ez az oklevél, amely az egykori levéltárostól az „inscriptionales" tárgymegjelölést kapta, a nemesi rendű Vajszár és a földbirtokos Koháryak között más jogviszonyt létesít, mint az előbbi, „nemtelen" szécsényiekkel kötött óvadék és biztosítéklevél. Míg a paraszti származásúak „ingyen és ajándékképpen" nyerték a házhelyeket és kerteket, a nemeseknek 100 forintot, mint inscriptios összeget előzetesen le kellett tenniök. Az „inscriptio" jogilag ideiglenes birtokadományozást jelentett, amelyben a szóbanforgó ingatlant nem minden hasznonvételével és főleg nem örök érvénnyel ruházta át a királyi adományt saját, vagy örökös jogon élvező régi birtokos egy másik, nemes, vagy legalábbis „szabados" jogállású személyre. Az adományos mintegy az általa letett összeg kamatjaként és méltányolt korábbi, vagy jövőbeni szolgálatai jutalmaként élvezhette a birtokába került jobbágyi házhely minden haszonvételét, úgy, hogy „semminemű adózással és szolgálattal" nem tartozott utána. Egyébiránt a nemesek sem voltak jogosultak a királyi kisebb haszonvételek (mészárszék és kocsmatartás) saját gyakorlására. Szécsényben tehát nemes és nem nemes lakosok egyaránt letelepültek 1690. után, akik mind mentesek voltak a robotolástól. De vajon semmilyen szolgálatukra nem tartott igényt földesuruk Koháry István? A források azt mutatják, hogy más típusú nem jobbágyi szolgálatokra a mezővárosiak kötelesek voltak. 1698-ban a vármegye megrovásolta a szécsényieket, ami ellen elöljáróik tiltakoztak:

13 „D(omi)nus ductor cum tribus decurionibus vult se immunitari ex eo, quod totum civile servitiu(m) in ipsis consistât noctu dieque servire debeant". Vagyis Szaday András hadnagy és a három tizedes mentesíteni akarták magukat és a mezővárost a rovásadó alól, mondván, hogy minden polgári szolgálatuk abban áll csupán, hogy éjjel, nappal szolgálni tartoznak. Ugyancsak 1698-ban a vármegye Szécsényt is megnevezi azon végvárak között, amelyek lakói a török időktől fegyvert szoktak viselni, 75