Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

„Én, Koháry Istvány, kegyelmes urunk őfelsége Dunán innen való végházainak vice generálisa adom értésekre és tudtokra minden rendbélieknek, valakik ez levelemet látják, olvassák, avagy olvastatni hallják, hogy minek utána felséges Isten —• kegyelmes urunk, őfelsége győzedelmes fegyvere által •— a pogány ellenséget szégyenítvén, annak birodalma alól már több helyekkel együtt Szécsényt is felszabadította volna és a török kezébül felszabadult olyatén helyek előbbi földesuraik(na)k a nemes ország ezerhatszáznyolcvanhetedik esztendőbeli po(z)sonyi gyűlésében tett instantiájára is, mint ellenségtül visszanyert jók, kezekhez nem adattatván, az iránt őfelsége oly resolutioját s válaszát adta volna, hogy ki-ki földesúri jussát s iga(z)ságát megmutatván, vagy a m(é)l(tosá)gos Aulica Camaraval, avagy arra députait tisztjeivel tartozzék végezni. Ah(h)oz való képest test's vér atyámfiával együtt lévő földesuraságomban megmaradásomat s meghagyásomat és Szécsénynek megszállítása véget(t) őfelsége engedelmét, consensusát alázatosan supplicaltam s megnyertem és obtineáltam. Sőt, (:nem lévén immár szükséges, hogy Szécsény Őfelsége végháza légyen:) ottan azelőtt a végbeli vitézlő rend s azáltal akárki más is valamit bírt, énnékem kegyelmesen méltóztatott még azt is kezemhez bocsájtani, oly okon, hogy — még Szécsény véghelynek nem rendeltetik — bírhassam és megszállíthassam. Nem akarván azért, hogy tovább azon jó alkalmatossága hely pusztán álljon, annak megszállítását említett atyámfiai kegyelmekkel való megegyezett akaratból bíztam nemes és vitézlő Dúl Mihály uram kegyelmére úgy, hogy valakik Szécsényt akarják lakni, azoknak őkegyelme maga kezénél való, tőlem adott instruktiója szerént házhelyeket, kerteket, földeket és réteket oszthasson és fiúról fiúra adhasson és valakinek őkegyelme említett instructioja szerént mit ad, mind én s mind test s vér szerént való atyámfiai is őkegyelmik abban mind most s mind jövendőben megtartjuk. Melyeknek nagyobb bizon(y)ságára adtam ezen pecsétes pátens levelemet. Datum Balog, Die 21

a Mensis Mártii Anno Domini millesimo sexcentesimo nonagesimo Koháry Istvány ob destructarum dextram manu alieno" A pátenslevél arra utal, hogy a Buda visszafoglalását követő évben, 1687-ben Pozsonyban tartott országgyűlés törvényerőre emelte a Habsburg I. Lipót magyar király követelését, hogy a töröktől visszafoglalt területek felett az uralkodó a fegyveres hódítás jogán szabad rendelkezést nyerjen.

8 A földesúri jogok megerősítését azonban nem a rendi országgyűlés alá rendelt Magyar Kamarával, hanem a bécsi Udvari Kamarával és annak Budára, Kassára küldött tisztviselőivel kellett elintézni. A Neo acquistica Commissio viszont csak abban az esetben adta vissza a világi földbirtokosoknak ősi jószágaikat, ha feltétlen volt császárhűségük, oklevelekkel tudták igazolni birtok jogaikat és módjukban állt megfizetni a királyi kamarának a magas összegű, az ingatlanok értékének 10%-át is kitevő fegyverváltságot. Ezeknek a szigorú feltételeknek azonban nagyon sok protestáns, kuruc múltú, elszegényedett és eladósodott, vagy okleveleit a viharos korszakokban elvesztett nemes nem tudott megfelelni ós elvesztette ősei birtokát. (Itt jegyezzük meg, hogy Nógrád vármegye világi nemesei 1698-ban 8000 Ft és 1200 pozsonyi mérő búza fizetése mellett a „jus armorum" — vagyis a fegyverváltság terhétől felszabadíttattak!)

9 71