Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

lünk.

59 Ugyanakkor azonban a Balassák hírhedtek is voltak féktelenségükről, pálfordulásaikról, „izgékony vérükről". Amint a Koháryak Csábrágon, a Forgáchok Gácsban, úgy a Balassák Kékkőn és Divényben tartottak egész kis magánhadsereget, erődítették meg lakóhelyül szolgáló várukat úgy, hogy ágyúkat és más hadieszközöket is tartottak. Kékkő így, — Gácshoz hasonlóan — kettős funkciót töltött be a XVI—

XVII. században. Egyrészt katonai erődítmény volt, melynek főként Szécsény és Balassagyarmat, a két szomszédvár török zászló alá jutása, 1552 után nőtt meg a jelentősége. Balassa János 1556-ban saját költségén 100 lovast és 50 magyar darabontot tartott, ezekhez rendelt a bécsi Haditanács még 50 huszárt és 50 gyalogot.

40 1576 közül már 70 lovas és 160 gyalog szolgált itt királyi zsoldban. Ebben az évben került török kézre Kékkő, mert az itteni magyar vitézek hadicsínyein úgy megdühödött a budai „Bársonyos" Musztafa, hogy Ali béggel megostromoltatta ós elfoglaltatta. A várat így 1593-ig a muzulmánok uralták, azonban Fülek királyi kézre való visszakerülése után a megriadt török őrség puskaporral felrobbantotta, és üresen hagyta. A bányavárosok megtartása szempontjából fontos erősség romokból való újjáépítését — Árva vármegye ingyenmunkájával — az 1604: 8. te. 12. paragrafusa írta elő, azonban csak azután kezdődött meg a nagy munka, miután a várat 1609-ben Balassa Zsigmond királyi adománnyal visszanyerte. A falak emelése, a védművek bővítése, mély sáncok ásása ós 2 főúri lakóhely kiépítése 1612-ben készült el.

41 Fontos kiemelni, hogy a királyi zsoldlajstromok (1623, 1625, 1632, 1652, 1656) tanúsága szerint Kékkőn nem voltak királyi „iratos" huszárok vagy hajdúk és az 1655: 3. te. sem írta itt elő végvári őrség tartását.

42

1663, Szécsény, Nógrád ós más várak másodszori török kézre kerülése azonban fordulatot jelentett, hiszen így veszélyes rés támadt a bányavárosok védelmi vonalán. Ezektől az évektől gr. Balassa Bálint, majd 1668—1685 között, Balassa Ádám korponai főkapitánnyá való előléptetésével pedig Balassa Gábor, tehát a vár és uradalom birtokosai álltak szemben katonáikkal a szécsényi szandzsákbég erős hadaival. Ekkortól Kékkő ismét királyi végvár, ahol 1670-ben 100 huszár és 100 hajdú szerepelt a királyi zsoldlajstromon.

43 Másik forrás, Eszterházy Pál nádor sereglustrája szerint viszont ugyanebben az esztendőben csupán 25 lovas és 54 gyalogos magyar katonát találtak Kékkő várában

44 A Wesselényi-íéle Habsburg-ellenes összeesküvés megtorlása után, 1672-t követően Bécs már rendelkezett elégséges ürüggyel ahhoz, hogy megvalósítsa régi tervét, a magyar hadsereg önállóságának, erejének megtörését és az alkalmat kihasználva szélnek eresztette a tisztességes zsolddal már régóta nem fizetett magyar végvári katonaság kétharmadát.

45 Kékkő esetében ez az önhatalmúlag, a rendi országgyűlés megkérdezése nélkül hozott rendelkezés azzal a következménnyel járt, hogy 1674. utáni években egyetlen magyar huszár vagy hajdú sem állt királyi zsoldban ebben a várban. Igaz, arra vonatkozólag nincs adat, hány katonát fizetett Balassa Ádám a saját pénzéből. Az 1681-ben végre újból összehívott soproni országgyűlésen a magyar feudális rendek keresztülvittek egy sor törvényt, amelyek előírták, hogy a végvári katonaságot mielőbb ki kell egészíteni az 1655-ös törvényben előírt számra, rendes zsolddal kell fizetni és a török veszélye miatt a szükséges helyeken az elpusztult várakat — a vármegyék ingyenmunkáját is felhasználva — újjá kell építeni és megfelelő védelmi állapotba hozva magyar katonasággal kell feltölteni. Ezek a törvénycikkek előírták, hogy Kékkőre kell helyezni az 1655-ben még magyar kézen levő, de azóta elveszett Nógrád várába rendelt 150 lovast és 200 gyalogot (1681: 5. te.) és a vár megerősítéséhez kirendelte Hont megye akkor Tihanyi Imre szolgabíró által igazgatott 3. járásának ingyenmunka szolgáltatását (1681: 7. te). A tör56