Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

* dum Gács in fundo arcis allodiali et pridem pro securitate habitationis nonnullorum D(omi)norum nobilium et servitorum arcen(sium) erectum." — vagyis Gács mezővárosát a vár majorsági fundusán és egykor több nemesúr és várbeli szervitor biztonságos lakására építették, ezért mind a lakók számát, mind az általuk művelt szántóföldek nagyságát kihagyták az összeírásból, mivel állami adózás alól mentes településnek minősült. A nemes és nem nemesi származású földesúri szervitorokon kívül a biztonságos lakhatás és az ott évente nyolcszor tartott vásárok kézműveseket is vonzottak Gácsváraljára, sőt, ifjabb Forgách Ádám 1701-ben az itt élő vargák és csizmadiák számára — a Szécsény mezővárosában élő szakmabeliektől adaptált — céhes cikkelyeket is megadta,

80 így biztosította szabad iparűzésük és termékeik előnyös értékesítésének feltételeit. Gács várának katonai funkciója 1703-ban, a iüá&óczi-szabadságharc kitörését követően egy rövid időre feléledt. Amint a kisnemesekből, volt végvári katonákból, parasztokból álló első kuruc csapatok megjelentek Nógrád és Gömör megyék határán, a birtokos köznemesség, amely a vármegyét tekintette fő politikai és érdekvédelmi fórumának, a szeptember 4-én tartott részleges gyűlésen — az Udvari Haditanács előzetes engedélyével — úgy határozott, hogy a „tumultus" elől, királya iránti hűségét megőrzendő, Gács és Kékkő várkastélyába, továbbá Szécsény mezőváros falai mögé húzódik. Az ezután bekövetkezett eseményeket alaposan feltárta a kuruc fejedelmi udvar későbbi kancellárjának, directorának, a Szécsény mellett fekvő Ludányban lakó Ráday Pálnak az iratait kiadó kitűnő forráspublikáció

31 — így itt elegendő rövid összefoglalást adni róluk. A várkastély — ahol 1682 után gyakran tartották a nemesi vármegye közgyűléseit, és ahol a főispán rezidenciája is volt — érthetően elsősorban a megye tisztikarának nyújtott oltalmat: Szendrői Török András alispán, Ráday Pál jegyző, leendő apósa, Kajali Pál volt jegyző, Darvas Ferenc perceptor és Gyürky Ádám esküdt is ide zárkózott, több losonci nemessel együtt, hogy — mint írták — „az őfelsége hűségében dicsiretesen megmaradhassunk". A védelem megerősítésére 50 hajdút kértek az akkor még labanc generális gr. Forgách Simontól, Gács egyik földesurától. A segítségül küldeni kért hajdúk azonban nem érkeztek meg, így a védők „a vár környékit jó módjával fortificálva s a szükséges requisitumokat tehetségük szerint megszerezvén" legfeljebb a várban és az aljában fekvő településen élő Forgách alattvaló szervitorokra, a família saját hajdúira számíthattak, így érte az első kuruc támadás Gács várát, szeptember 4-én. A város előtt megjelenő két zászlóalj parancsoka, Csizmadia Kis Ferenc — akiről a szécsónyi események kapcsán még szólunk — mindenekelőtt biztosította a védelemre berendezkedetteket, hogy „mi is nem idegenítjük országunknak böcsületes lakosit és nemesit, hanem az kik velünk jó fundamentum által megegyeznek, mi is nem tatárok vagyunk, hanem igaz keresztyének

31

,

33 ezért csak negyven emberük számára dolmánynak és nadrágnak való vörös angliai posztót, zöld kalpagot, csizmát, puskát tokostul és borravalót kívánnak. Azonban a vár feladására való felhívásnak a nemesek nem feleltek, sőt ágyúlövéssel fenyegették meg a támadókat. A kuruc sereget ekkor még lázadónak, tolvajnak tekintő megyei birtokos nemesség azt remélte ekkor, hogy uralkodója — valószínűleg a Nógrádban nagy uradalmakat birtokló generálisai, Koháry István, vagy Forgách Simon vezetésével — felmentő csapatokat küld. Igaz, hogy a bécsi kormányhatóságok, végül is hoztak rendeleteket, amelyben Koháryt 500 lovas és 300 hajdú toborzásával, Forgách Simont Pozsony, Nyitra és ÍTrencsén, Bottyán János ezredest — a későbbi legendás Vak Bottyánt — pedig Nógrád, Hont, Bars és Esztergom vármegyék nemesi felkelésének és huszárcsapat toborzásának a megszer54