Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
kelybe foglalt céhlevelet Fejérvári Mihály és Csáktornyai György. 1640-ben a végvár szűcsmestereinek kölcsönöztek 39 cikkelyből álló magyar nyelvű privilégiumokat a besztercebányaiak — szintén Wesselényi főkapitány jóváhagyásával. A vargacéhet 1656-ban 3 Füleken és 5 Losoncon lakó mester alapította a szécsényi vargák 1617-es céhlevelével megegyező cikkelyekre nyerve el főkapitánya, egy éve már az ország nádora, Wesselényi Ferenc megerősítését. 1672-ben egyébként gr. Eszterházy Pál Dunán-inneni főgenerális is megerősítette a füleki csizmadiák, valamint szűcsök céhlevelét. A szabómesterek — Szécsényi Damkai Szabó György és 16 társa — 1674-ben már magával I. Lipót királlyal erősítették meg a szécsényi szabók 1617-es cikkelyével megegyező magyar nyelvű céhprivilégiumukat. A társaságba 1680-ig még további 8 szabómester lépett be a fennmaradt mesterlajstrom szerint. Az ötödik céhet a füleki és losonczi szíjgyártók, pajzskészítők, lándzsakészítők, kardművesek és lakatosok — tehát az egykorú hadiipar művelői — 1636-ban alapították és 1667-ben erősítették meg. A mezőváros lakosainak kisebb kertjei is voltak a határban, de gazdálkodásuk alapját nyilván a marha és sertések szilaj tartása képezte. Fülek „polgári" lakosságának —• parasztoknak, kézműveseknek — az elöljárói közül Bél Mátyás az 1682-es események kapcsán Mácsay Lukácsot, Csont Istvánt, Kakukk Gergelyt és Darabos Jánost nevezi meg, kiemelve, hogy Bellovics vicekapitány vezetésével az „érdemes polgárok" is készek voltak fegyvert fogni és előállni a vár védelmére. A vár védői mellé álló nemesekkel együtt ők tették ki azt a 2000 magyar praesidiariust, akik Thököly ostroma idején a falakon harcoltak. 14 A felföldi végvárak társadalmának helyzetére vonatkozóan fontos adatokat szolgáltat az az okmány, amelyet 1677. július 16-án adott ki az Ajnácskő — Fülek másik kis „tarisznyavára" Somoskő mellett — falain belül uralkodó „rendetlen állapot" megszabályozása érdekében Fülek főkapitánya, Koháry István és a praesidium két földesura, özv. Vécsey Sándorné polyánkai Csapy Mária, illetve özv. Iványi-Fekete Lászlóné Aszalay Erzsébet. 15 A várra kellő gondot nem fordító porkoláb tisztére mást választottak, fizetésképpen évi 12 Ft-ot és 12 kila búzát biztosítva neki. Megkövetelték tőle viszont, hogy a várra állandóan vigyázzon, a kapukat esténként kulccsal zárja. „Az strá(z)sákra és kapusokra serény vigyázassál legyen és az kapuknak közit, vár piacit tisztán tartsa jó szokás szerint és minthogy a porkolábságnak tiszti s hivatalja is azt hozza magával." Szigorúan megparancsolták neki, hogy főkapitánya és földesurai tudta nélkül a várba senkit be ne bocsásson, „aki hajdúságra, vagy katonaságra ,(gyün(n)e" — azaz gyalogos, vagy lovas katonának jelentkezne. Különösen óvakodjék attól, hogy „gonosz hírek" hallatán a „lovas és gyalog renden lévő vitézlő rendek" egyszerre, mindannyian otthagyják a várukat és bemenjenek Fülekre, „Mivel őfölsége praesidiuma azért rendeltetett Ajnácskőben, hogy az várat oltalmazzák a régi jó szokás szerint, kire nézve a praesidiariusok is szántóföldeinket és kaszáló réteinket is élik, hogy az ott valók maradjanak helyben mindenkor, kiváltképpen rossz hírek midőn futamodnak". Egyértelmű tehát, hogy az ajnácskői végvár gyalogos és lovas katonáinak szolgálatuk fejében a földesurak szántóföldeket és réteket adtak használatba. Könnyen elképzelhető, hogy a főkapitány alá tartozó másik két végvárban, Füleken és Somoskőn is hasonló volt a helyzet — amire a füleki praesidiariusok kertjeinek, rétjeinek említéséből következtethetünk. Ajnácskő vára egyik tulajdonosává egyébként a következő évben, 1678-ban Vay Ádám (1656—1714) vált, miután feleségül vette Iványi-Fekete Erzsébetet. 1 * A vár épségben „megúszta" Fülek 1682-es ostromát és ettől kezdve hadászati jelen46
