Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
a „vitézlő állapotok" tekintetében szabad ítélkezniök, „in rebus extra-militaribus", vagyis nem katonai ügyekben a „hadiszékek" nem illetékesek. „Nemes ember nemes ellen soha még eddig nem perelt az országban kapitányok előtt, hanem vagy rendes bírája, vagy a vármegye előtt',, még „a fizetett és iratos ember" sem. (Utóbbiak a földesúri alkalmazásban, vagy végvári katonai szolgálatban álló nem független nemesek voltak.) Kijelentette a vármegye, hogy „egyébiránt nem lévén a végházakban lakozó úri és nemes rendnek egyéb jószága a végházak territoriumin magok házaiknál s kerteknél, ha ez iránt is az kapitány előtt kellene járni, nem sok különbség volna egy hajdú s egy nemes ember között", ezért kérték a nádort, védelmezze meg nemesi szabadságaikat Koharyval szemben. A megye nemességének követe, Vay Ádám biztató választ hozott Eszterházy nádortól, amit sietve ki is hirdettek a közgyűlésen és Koháryhoz is eljuttattak, de a földesúri jogaihoz makacsul ragaszkodó főkapitány továbbra sem változtatta meg álláspontját. Ellentétek jellemezték a vakbuzgó katolikus Koháry főkapitány és a Fülek falai közt élő nagyszámú kálvinista és lutheránus vallású nemesség és katonaság viszonyát is. A törvények biztosították a végvárak szabad vallásgyakorlatát és a füleki ágostai és helvét hitvallásúak e jogukkal élve templomokat építettek, prédikátorokat, tanítókat tartottak hosszú időn át. 1670 után azonban a Habsburg udvar és az ellenreformáció hazai bajnokai, élükön Szelepcsényi György esztergomi érsekkel elhatározták, hogy kiirtják a protestantizmust az országból. Kampányszerűen elvették a templomokat, bezáratták az iskolákat és prédikátorok, tanítók százait idézték a pozsonyi vésztörvényszék elé, ahol minden eszközzel — kínzással, éheztetéssel, halálos fenyegetéssel — igyekeztek rávenni a protestánsokat a papi tevékenységről való lemondásra, a katolikus hitre térésre, vagy az ország elhagyására. Sokan megtörtek, azonban 42 prédikátor semmilyen terrortól nem félemedett meg —• ezeket bírái gályarabságba hurcoltatták és — aki nem pusztult bele a megpróbáltatásokba — csak több hónapi evezőpadhoz láncolás után, a holland és szász államfők segítségével szabadult meg. Ezek között a gályarabságot is vállaló kiváló emberek között volt a füleki református prédikátor, Miskolczi Mihály is, aki Theati börtönében halt bele sebeibe. 10 A másik protestáns egyház az evangélikus felekezet füleki prédikátora, Thuróczy Végh András is a gályáig kitartott hite mellett. Tudott dolog, hogy a hírhedt ügyben szerepet vállalt a megye főispánja, Forgách Ádám is és nem kétséges, hogy a füleki főkapitány, Koháry István is cinkos volt az egész Európát felkavaró botrányban. Néhány év múlva azonban fordult a kocka. 1677-ben a füleki végházban élő kálvinista és lutheránus rendek védlevelet szereztek a királytól, megengedve számukra a szabad vallásgyakorlatot. 11 Végül az 1681-es soproni országgyűlésen elfogadott 26. te. 15. paragrafusa külön meg is nevezte a bányavárosi főkapitánysághoz tartozó három végvárat, Lévát, Korponát és Füleket, mint olyant, ahol a jövőben szabad lesz a protestáns vallásgyakorlat és a lakosok saját költségükön templomokat is emelhetnek maguknak. Fülek tehát bekerült az ún. articularis helyek közé, ezt azonban — Lévához és Korponához hasonlóan — maguk a város protestánsai •— prédikátorok, nemesek, katonák — vívták ki maguknak és nem (mint Reiszig Ede állítja 12 ) Koháry „közbenjárására" kerültek a törvénybe. A füleki végvár „nem reguláris" lakosságának harmadik, számban bizonyára legnagyobb csoportját a vár falain kívül épült „város" vagyis mezőváros polgári lakossága képezte. Itt, a vár oltalmában fontos vásárokat tartottak és sok iparűző is megtelepedett, akik öt céhet is létrehoztak. 13 Elsőként 1636-ban — Wesselényi Ferenc főkapitány előzetes hozzájárulásával — 15 csizmadia mesterséget űző „iratos katona" (miles stipendarius) képviseletében kért és kapott a zólyomiaktól 23 cik45
