Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

Füleken, a vár falai között három nemesi vármegye is székelt.

6 Nógrád mellett Heves és Külső-Szolnok, valamint Pest-Pilis és Solt egyesült vármegyék nemesi közgyűlése tartotta székhelyét, innen küldte ki a hódoltságba adószedőit, polgári és büntetőperekben eljáró közegeit, ide kísértette be a parasztvármegyék tisztjeivel az elfogott gonosztevőket. Lakóházakat tartott a füleki végházban és többnyire itt is ólt egész háznépével a legtöbb Nógrád vármegye birtokos nemes családai közül. 16§2-ben a Hamvay, Vay, Pápay, Kürtössy, Kubinyi, Vécsey, Kiss, Battik, Baratnaky, Gyürky, Tassy, Némethy, Bélteky, Mocsáry, Barsy, Liberchey, Bezzegh, Dobay, Balogh, Géczy, Vattay, Sövényházy, Guttay, Csemnitzky, Csorgály, Bossányi, Báthory, Oláh, Subits, Ebeczky, Iványi-Fekete, Bellovics és Jánossy famíliákat említik a források.

7 A viszony a „vitézlő rend" és a három nemesi vármegye tisztikara, illetve közönsége között a tárgyalt évtizedekben igen kiélezett volt. A két fél hatásköri kérdésekben vitatkozott egymással és mindegyik a másikat vádolta az ország törvényeinek lábbal tiprásával. így a várőrség 1669-ben panaszt tett

8 a bányavidéki főkapitányság generálisa, az újonnan kinevezett gr. Eszterházy Pál előtt, hogy a három vármegye alispánjai, szolgabírái semmibe veszik a végház főkapitányának, gr. Koháry Istvánnak a hatáskörét és maguk akarnak ítélkezni a parasztok által a végvárba bekísért vétkesnek tartott katonák felett csakúgy, mint a főkapitány által a falvakból felhozatott „törökös" — tehát a hódítókkal együttműködő — emberek felett, jóllehet ezek katonai bíráskodás alá eső ügyek. Panaszkodtak amiatt is, hogy Nógrád, Heves és Külső-Szolnok, valamint Pest-Pilis és Solt nemes vármegyék nem hajlandók segíteni a végvárakat. Megemlítették, hogy a három viceispán azt akarja, egyáltalán ne járjanak a lovas katonák és hajdúk a falvakra „kenyeret kéregetni", még tisztjeik írásos engedélyével sem és a parasztok büntetlenül megölhettek több, állításuk szerint ártatlan, vagy kis vétket elkövető füleki vitézt, még fegyvereiket és lovaikat is elkobozták a-viceispánok, mondván „Ha a császár szolgája, fizessen a császár, éljen meg abbul". De abban is ellenséges a nemesség a „vitézlő renddel", hogy nem engedik meg, hogy a katonák ós főleg a hajdúk közül azok, akiknek nincs szállásuk a füleki végházban, s ezért kénytelenek a környező falvakban lakni és onnan járni be vártálni, kapuskodni, a nemesek sokszor üresen álló házaiba költözzenek. Nem akarnak részt vállalni a Füleken lakó nemesek a „cirkálásban" sem, jóllehet másutt ezt ellentmondás nélkül megteszik saját és családjuk védelmében. Ha a katonaság tisztjei azt kérik a vármegyéktől, segítsék a vár megrongálódott kőfalainak, bástyáinak, hídjának a restaurálását, adják meg a törvényekben kiszabott ingyenmunkát, a főispán ezt válaszolja : „Ha kell őfölségének a vár s véghely, építtesse !" Ezzel szemben viszont a három nemesi vármegye is teli volt panasszal és váddal a „vitézlő rend" túlkapásai miatt. Ők is gr. Eszterházy Pált keresték meg, de mint az ország nádorát.

9 Állításuk szerint Koháry és vicekapitánya, Bellovics nem ismeri el a végvárba költözött nemesek és lakóházaik immunitását és kijelentette, hogy „semmi úton-módon itt a végházban más bírót magán kívül nem engedhet meg, hanem kinek mi pörlekedése vagyon a végház territóriumában lévő jószága végett, akár nemes, akár nemtelen és akárki légyen az, ne viceispány, vagy vármegye székin, hanem törvénykezzék őkegyelme előtt az itt való hadiszéken." Koháry és helyettese bírói ítéleteket hoztak az ott lakó nemesek ügyeiben is, illetve nem fogadták el a vármegyék bírái által tett törvényt. Nógrád megye sorozatosan küldött panaszleveleiben sérelmezte pl., hogy Koháry vagy Bellovics parancsára letartóztattak nemeseket, így Makfalvay Jánost, gr. Forgách Ádám gácsi inspectorat, Mocsáry Györgyöt, Horváth Andrást, Ebeczky Pált, Ebeczky Tamást is. A vármegye rámutatott, hogy az ország írott törvényei (1655: 7. te.) szerint a végvárak kapitányainak egyedül csak