Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

sen üdvözölvén egymást [a törökök PB) visszatértek, az előbbi nagy félelemmel, így történt, hogy a mieink csak most, a falak, a sáncok és a kapuk alá közeledve vették szemügyre azokat és elismerték, hogy ez (a siker PB) magának az Istennek a műve, mert (a törökök PB) még akár néhány hetet is kitarthattak volna, mivel bőségesen volt élelem és muníció. Ünnepélyesen hálát kell adni az Úristennek ezért a kegyelméért, hogy erre a pogányságra félelmet bocsátott, egyúttal irántam, valamint szavam iránt bizalmat (ébresztett bennük PB). A magyarok minden oldalról hozzám gyűltek és az összes várak feladják magukat. Ma két csapatot küldtem a kis török várakhoz, amelyekből (a védők PB) vagy elmenekültek már, vagy biztosan megadják magukat. Ennek az erődnek a bevétele után már Érsekújvár is veszve kell hogy legyen és nem szabad, hogy akár egyetlen embert, vagy egyetlen font lőport is elveszítsünk, mert Párkány és Esztergom (elvesztése PB) megfosztotta őket a Budával való érintkezéstől, ez az erődítmény pedig Egertől vágja el őket. Ebben az erősségben volt a legtöbb rabló, akiket a felséges kamieniecki herceg azoknak az emberkereskedő martalócoknak tart, akik egészen Murány alá is eljártak, amíg ott éltek. Holnap, adja az Úristen, mindkét mecsetben megparancsolják énekelni a Te Deumot. Ebben az esztendőben öt mecsetet vettünk vissza a pogánytól, amiért örök dicsőség Isten nevének." Eddig a levél számunkra érdekes része. Magyarázatot alig igényel, nagyszerűen összefoglalja az eseményeket. Látszik, hogy Sobieski Jánosban volt írói tehetség — de emellett könyörület is, hiszen a törökök sokkal rosszabbul is járhattak volna, ők maguk pedig igazán nem ilyen kesztyűs kézzel bántak keresztény foglyaikkal. November 9. és 10. napján történt tehát az ostrom, melynek során, elsősorban a kozákok és lengyelek tüntették ki magukat bátorságukkal — a németek „egy kicsit hátrébb voltak" a rohamban. Persze, az egykorú katonákat elsősorban a zsákmány elsőként való megkaparintása űzte. A Theatrum Europae krónika

14 azt írja, hogy „a győzedelmesek a várban 20 egész és fél rézből öntött ágyút, 50 kisebb agyúkat, 100 mo(z)sarat, 80 bombát, egy mázsa puskaport, és igen sok kenyeret találtak, amiből világos, hogy a törökök magokat még több hónapokig oltalmazhatták volna." A német munka jó és hiteles forrás, csak a dátumot vétette el, mert tévesen októberre tette az ostromot, holott ekkor még Esztergom és Párkány alatt harcoltak a lengyelek és csak november 9-én értek Szécsényhez. Van egy érdekes utalás is a levélben. Sobieski egyhelyütt arról ír, hogy ha „a fagyok, a havazások és a zord idő állandósul és ha másutt nem sikerül téli szállást találnunk, akkor itt, ehelyütt fogunk áttelelni, az ellenség határvidékén, ahol van elegendő széna és élelem is. "Vagyis a vár elfoglalása előtt még arra gondolt, hogy itt, Szécsényben marad egész télen seregével együtt. Való igaz, hogy a törökök nagy élelmiszer és lőszertárat tartottak fenn Szécsényben, amely nyílván elegendő volt egy egész télre a török helyőrség számára, melynek létszámát a különböző források nem egészen azonosan adják meg. Sobieski imént idézett levele 560 szpáhiról és a már ott állomásozókon kívül 300 frissen érkezett egri janicsárról beszól, másutt összesen 1200 szpáhit és janicsárt említ, míg a Theatrum Europae szerint a törökök „800 janitsárból 's mindöszve 1300 fegyveresekből állottak". Rajtuk kívül a vár falain kívül még sokszáz polgári török és martalóc ólt, de akármennyién is voltak, a 16 000 főnyi lengyel, kozák, litván, továbbá a német birodalom különböző tartományaiból jött, a lengyeleket „elkísérő" császári sereget nem tarthatta el készletük. A vár elfoglalása után bekövetkezett eseményekről egy spanyol (!) munkából értesülhetünk.

15 Sobieski ugyanis — nyilván céljai diplomáciai támogatását remélve — a spanyol uralkodónak, a Habsburg házból való II. Károlynak is írt egy levelet 18