Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

1663-ban elpusztult és a törökök nem építették újjá — Szécsény számított a legfontosabb török végvárnak. Ugyanakkor azonban Nógrád megye északi, Ipoly feletti részén Fülek 1682. nyarán történt véres ostroma és elpusztítása után Thököly hűségére esküdtek fel a nemesek és a várak, kastélyok, mint Gács, Kékkő és Divény. Nógrád vármegye egyike volt Thököly 13 vármegyéjének, melynek nemessége — mint később váltig bizonygatta — csak füleki vérhullatása után, reménytelen helyzetében, birtokai beígért elkobzásától félve, színleg lett kuruccá.

10 Ilyen közvetlen előzmények után érkezett meg Szécsény alá Sobieski és serege. Felismerve a helyzetet a nógrádi birtokos nemesség nem sokat habozott és cselekvésre szánta el magát. Élén 1681-ben elhunyt főispánja, dr. Forgách Ádám országbíró özvegyével, Rechberg Mária Katalinnal rögvest késznek mutatkoztak, hogy ismét a Habsburg uralkodó hűségére térjenek vissza. 1683. november 9-én ezért a főispánné és a nemesi vármegye küldöttséget menesztett a lengyel uralkodó elé. Utasításuk több szempontból is igen fontos — így Szécsény felszabadításának egyik indítóokát is megvilágítja, emellett nagyon hasonló a Thököly követek által Sobieski közvetítésével Lipóthoz eljuttatott békeajánlatában a kuruc-pártiak személyére és vagyonára vonatkozó pontokhoz — így szükséges, hogy latin szövegét magyarra fordítva teljes terjedelmében közöljük.

11 „Utasítás amelyet Ukmair György, Dobay János, Baratnaky Ferenc, Darvas János és Király Pál uraknak, valamint vitézlő Szaday Andrásnak és Darabos Jánosnak, mint a lengyel hadseregnél lévő magyar és német nemzet-béli katonák generálisához küldött követeknek adtak méltóságos grófné Rechberg Mária Katalin, néhai gróf Forgách Ádám özvegye továbbá a teljes nemesség nevében. Először — miután előbb a szokott módon, mély tisztelettel és alázatossággal üdvözlik a fenséges és hatalmas nemes Lengyelország királyát (ti. Sobieski Jánost PB), a követ urak nyilvánítsák ki, hogy mind a nemességnek, mind pedig mindkét rendbéli füleki katonaságnak ezelőtt mindenkor és csorbítatlanul tanúsított hűségét ő szentséges római császári és királyi felsége iránt a legjobban megújítani készek és az egész kereszténység török ellenségével szemben fáradhatatlanul, vérük hullatásával és életük végveszedelmével is buzgólkodnak. Mivel pedig az előző évben ő szentséges felsége iránti hűségükről az említett fülekieket letérni kényszerítette a török ellenség az (a hűségük PB) változatlan marad. Másodszor mivel most önként és saját elhatározásból ismét visszatérnek az ő szentséges római császári felsége iránti köteles hűségre és a felségük iránti alázatos engedelmességre az említett fülekiek — nemesség és katonaság ós mindazok, akik Gács várában és annak aljában élnek — ezért kérelmezzék Lengyelország felséges királyánál, méltóztassék őket, akik mindnyájan és egyenként visszatérnek a Sz(entséges) császári felség hűségére, királyi kegyelmére felkarolni és mind családjuk személyeire, mind javaik, birtokjogaik és más bárminemű ingóságaik oltalmazott és biztosított megmaradására és megőrzésére vonatkozólag királyi biztosíték és védlevelet adományozni és ha a szükség úgy hozza, azt szentséges császári felségnél is kegyesen kieszközölni. Harmadszor hasonlóképpen cselekedjenek a követ urak a lengyel hadsereg mellett levő német sereg mostani generálisánál is. Negyedszer mivel a hely Gács várában nagyon szúk, úgy annyira, hogy ez idő szerint még az abban most levő fülekieknek és másoknak sem nyújt kényelmes 14