Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)
IV. fejezet Összegzés Tanulmányunkban tíz nógrádi végvári település; Szécsény, Nógrád, Buják, Fülek, Gács, Kékkő, Divény, Somoskő, Balassagyarmat és Hollókő társadalomtörténetét szándékoztuk feltárni a török uralom vége, a felszabadító háborúk és az újratelepítés fél évszázadában. A mozgalmas és színes végvári élet, a hősies, és áldozatkész, ám egyúttal féktelen és rabló „vitézlő rend" harcai és helyzete a magyar történettudománynak kibontakozása óta egyik kedvelt témája. Újabban már nem csak a hadi események, a Habsburg-udvar és kormányszékek által a magyar végvári őrségekkel szemben tanúsított méltánytalan, hanyag, sőt ellenséges bánásmód érdekli a történészeket, hanem a mindennapi élet, a végvárak biztonságos falai mögé húzódó társadalom szerkezete, rétegződése, erőviszonyai, a végvári rendszer katonai funkciójának társadalmi háttere, gazdasági feltételei is. 1 Amíg azonban a végvári hálózat kialakulásának koráról, vagy a XVII. század első felének — a korábbitól már jócskán eltérő — véghelyi életéről újabban szintézisre törekvő munkák is születtek, addig a török kiűzésének korszaka és — főképpen — a végvárak sorsa az újratelepítés békésebb korszakában mindmáig alig ismert. Nógrád megye végvárainak még az 1663 utáni köztörténetét sem ismertük megalapozottan. Azt, hogy (Balassa)Gyarmat ós (Drégely)Palánk várait a törökök már nem építették újjá, sokan figyelmen kívül hagyják. De Evlija Cselebi — mellesleg : nem is olyan túlzó — leírásán kívül semmit sem tudtunk a török kézre került végvárak (Nógrád, Szécsény, Buják, Hollókő) viszonyairól, a két szandzsák átszervezéséről (ti. Szécsény és az alárendelt Buják, Hatvan, Hollókő az egri ejalethez, Nógrád az érsekújvári ejalethez lett csatolva), de muzulmán parancsnokairól sem. Szécsény ostromát és felszabadítását Sobieski János király által 1683. november 10-én annak idején egész Európa megtudta és ünnepelte, sőt a magyar kalendáriumok még száz év múltán is krónikába méltó, emlékezetes dolognak tartották, hogy Bécs felmentése után „Esztergomot, Hatvant, és Szétsényt megvették a Keresztények" 2 a XX. századra azonban az országos történelemkönyvek nem is említik. Nógrád vára elfoglalásának pontos napja (1685. augusztus 19.) sem tudott, Buják magyar és török ostromainak pedig még az esztendejét is a ténylegesnél két évtizeddel korábbra teszik, akik említik. Most sikerült tisztázni, hogy Buják csak 1683 után szűnt meg végvárnak lenni. Altalános nézet, hogy a végvárak magyar őrségét — bár létszámukat 1655-ben törvények írták elő — a Habsburg-udvar ós dikasztériumok az 1670-es években kétharmadrészben elbocsátották, miután pedig a törököket elűzték belőlük, az Udvari 101