Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII. (1986)

vábbélése, az őrködés, a várként megerősíthető romos hely felügyelete mellett a hollókőiek elsősorban levélhordással és kíséretadással, illetve „más szolgálatokkal" tartoztak. Ennek fejében szabadosok (libertini) lehettek és nem telkeket, hanem — a volt végvárak katonáihoz hasonlóan — irtvány szántókat és szőlőket műveltek. Némi módosulással az 1770-es nógrádi úrbérrendezésig fennmaradt ez a helyzet, mert a hollókőiek ekkor is szerződéses, szabad költözésű embereknek jelezték magukat, akik telki földeket nem műveltek, évi 3 nap „dongahasogatáson" kívül egyéb munkával sem tartoztak, viszont cenzusuk magasabb volt a jobbágyfalvakban szokásosnál, évi 3—4 Ft-ra rúgott.

116 A bujáki vár végleges visszafoglalására — bár török őrsége 1683. november 13-án békésen meghódolt — az említett nógrádi klasszikus helytörténeti írók (Radványi Ferenc, továbbá Bél Mátyás és Mocsáry Antal) elbeszéléséből kikövetkeztethető módon csak 1684-ben, vagy inkább 1685-ben kerülhetett sor. De hogyan pusztult el az egykor virágzó Bujákalja falu ? 1681-ben még bizonyosan lakott volt, de később — talán az 1684-es pestis alkalmával — elmenekültek lakosai. Mindenesetre 1686-ban ez is „totaliter déserta" helység. 1689-ben azonban Balogh Mihály szolgabíró „a Bujákváriensibus" és hat másik falutól már 28 ítft 28 d portio-adót szedett be, tehát a vár ekkor már lakott.

117 Az uradalom birtoklásában 1681 után változás állott be: Eszterházy Dániel, majd Sándor fia, István ( + 1714) és Miklós lányai, Ágnes és Kata lettek a zálogbirtokosok egészen 1700-ig, amikor gr. Forgách Simon, Eszterházy Agnes férje örökös adománylevelet vásárolt az egész jószágra /. Lipót császártól és királytól. (A kuruc szabadságharc alatti szerepvállalása miatt — bár nem volt híve Rákóczinak, aki ezért generálisát be is csukatta — a bécsi udvar 99