Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Végh Miklós: Irodalomszociológiai vizsgálat a századforduló nógrádi sajtójában

rád vármegye.) Borovszky ugyanis a 255. oldalon jóindulatú nagyvonalúsággal a következőket szögezi le: „Azt a kulturális életünk fejlődésében mély nyomot hagyó, élőkélő szerepet, mélyet Nógrád vármegye irodalmunk félújulása korában játszott, a következő időben, a nemzeti költészet korában is megtartja . . . Múlt századi költői és tudományos irodalmunk nem egy kiváló, halhatatlan emlékű alakjának bölcsője ringott Nógrád vármegye földjén; innen sugárzott ki nevük fénye ..." Nyilván nem személyes véleményéről, hanem egyezményes ítélkezésről beszélhetünk, hiszen hasonló minősítési fokozatot használ az Irodalom, művészet, tudomány fejezet szerzője, Vende Ernő főreáliskolai tanár is: az ő esetében azonban fel kell figyelnünk egy rendkívül jellegzetes megállapításra, mely okfejtésének záró mondata is egyben, s így hangzik: „Sajnos, nem tudjuk megrajzolni annak a kulturális munkának a teljes képét, összefüggő menetét, melylyel a vármegye a nemzeti műveltség fejlesztéséhez a maga erejével hozzájárult, mert különösen a régi időkre, hiányoznak a kellő, megbízható adatok." Nos, mindezek kapcsán szó se essék a Borovszky-opusz visszaminősítéséről, hiszen nevek, tevékenységi körök, művek részletező felsorolása utal az áttekintő feltérképezésre. Az ítélkezés szempontja figyelmet keltő számunkra: az ugyanis, hogy egy pezsgő megyei kulturális életről tényszerűen állapíttatik meg, hogy valójában nem helyhez kötött, helyi inspirációjú, hanem a megyei indíttatás érdemét vallhatja magáénak. Az értékelésnek ezt a módját már csak azért is érdemleges felemlítenünk, mert mértékadó lesz a későbbiek esetében is. Arra gondolunk itt, hogy - bár a megyei irodalmi élet és annak feltárására irányuló tudományos munka - rangos eredményeket mutathat fel, a minősítéskor legalább két negatív természetű irányeltolódás tapasztalható. Az egyik a nógrádi indíttatás és a direkt vagy indirekt részvétel „egybemosása." A másik, hogy az ún. „látványindíttatás" uralkodik, azaz kiemelkedő irodalmi személyiségek életének, életművének, közvetlen „holdudvaruk" részletező feltérképezésének központi feladata mögött háttérbe szorult a háttér- és folyamatvizsgálat, az (esetleges) mozgalmak, akciók, tendenciák, események szisztematikus kimutatása. Ami ad abszurdum azzal a veszéllyel járhat, hogy például évtizedek távolából visszatekintve egy Csohány-Lóránt-Czinke-életmű elemzése, egy Gerelyes-életpálya elemző tanulmányozása közepette akaratlanul visszaminősülhet maga az őket kitermelő és emelkedni segítő megyei képzőművészeti, illetve irodalmi élet (pontosabban: annak hatékony folyamatelemzése). Hivatkozzunk itt példaként arra, hogy bár a Nógrád megye története című nagymonográfia elsősorban a történelmi-társadalmi-politikai viszonyok tudományos feltárását tűzte ki célul, mégis szembeötlő, hogy az 18491919 közötti időszakot tárgyaló kötetében a 275 oldalból mindössze húsz jut szociális, közoktatási, művelődésügyi kérdések taglalására, s ezen belül huszonnégy sorban esik szó az irodalomról (elsősorban Madách, Mikszáth, Bérczy, Lisznyai Damó, Komjáthy nevének és jelentőségének említéseként). Holott a jövő ránk mutat s utal: adott tehát számunkra a visszatekintő és mára vonatkozó feladat - részletezően áttekintő, pontos képét adni megyei irodalmi életünknek. 363