Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

• Az ágazati struktúra átalakulása a megye szocialista iparában foglalkoztatottak létszáma alapján (%): SzénEgyéb NehézÉlelmiÉv: ányánehézipar Könynyú-, Egyéb-, szer szat ipar összesen: ipar 1964 44,6 45,2 89,8 5,7 1,3 3,2 1966 39,8 46,2 86,0 8,6 1,7 3,7 1968 31,0 49,7 80,7 13,9 2,0 3,4 1970 23,7 52,6 76,3 17,2 2,5 4,0 1973 16,4 57,1 73,5 19,3 2,8 4,4 A medence népességének számbeli alakulására fontos tényezőként hatott a terület iparosodása.

22 Az iparvidék népességének száma az elmúlt 110 év alatt 1869-1980 között 28 586 főről 109 253 főre, tehát több mint három és félszeresére növekedett. Salgótarjánnak a népessége az urbanizálódás folytán a régi közigazgatási beosztás szerint az 1869. évi 5047 főről 1980-ra 49 600 főre, közel tízszeresére emelkedett. Salgótarján a szénnek köszönhette az iparosodását, és a fejlődését, a városi és a megyeszékhelyi rangot. Ha nem is ilyen nagyságrendben, de jelentősen emelkedett az egész medence, elsősorban az iparosodó községek népességének a száma is. A szénmedencében, a bányatelepeken, ahol 120 évvel ezelőtt még kopár pusztaság volt, ahol az 1850-es években reménykedő és kétkedő mérnökök vágyakozva néztek a föld gyomrában elrejtőzött fekete kincs felé, hamarosan, munkáslakások épültek, iskolák, kultúrházak, sporttelepek, fürdők, kórházak, villamos bányavasutak, rakodók, osztályozók. A medence a mai Nógrád megye legiparosodottabb területévé vált. Nógrád megye már a századfordulón kialakult gazdasági szerkezete a következő fél évszázad alatt alig változott. A Salgótarján környéki ipari centralizáció súlya, illetve a nagyobb megyerészre vonatkozóan a kizárólagos mezőgazdasági foglalkoztatási lehetőség a felszabadulást követő időszakban is jellemző vonása maradt gazdasági struktúrának. A megye nehézipara — a területi struktúra egyoldalúságának megfelelően — szinte kizárólagosan Salgótarjánban és a salgótarjáni járásban települt. Az ipar területi elhelyezkedése meghatározója volt az ipar területi szerkezetének, a népesség ipari aktivitásának. A szénmedence bányái és nagyüzemei a szükséges munkaerőt részben helyben, illetve a közvetlen környékről biztosították, (ingázók) a bevándorolt munkáscsaládok pedig az aknák és gyárak körül kialakult kolóniákba lettek betelepítve. Salgótarjánnak — az ország iparilag fejlett városaihoz hasonlóan — viszonylag nagykiterjedésű vonzáskörzete alakult ki. A város környékén 14 olyan község volt, ahonnan a keresők több mint 40%-a Salgótarjánba járt dolgozni. A megye fejlődését az elmúlt években az ipar, ezen belül is a szénbányászat határozta meg. A végbement fejlődés ellenére a megye egész iparát 1965-től bizonyos mértékű visszaesés jellemezte. A népgazdaságban bekövetkezett energiastruktúra-változás, a széntermelés tervszerű visszafejlesztése, a szénbányászati ágon belül legjelentősebben a Nógrádi Szénbányákat érintette.' A széntermelés 1964—1972 között 30 akna felhagyása után Nagybátony térségében 4 .aknára korlátozódott. A medencében 1965-ben léte94