Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

kon, köztereken ... A csatornázás, vízvezeték, fásítás, általában: a rendszer és a rend tekintetében - sehol semmi nyom ... A város alá van aknázva, keskeny utcáin a szekerek alig tudnak egymásnak kitérni a kőprizmák között." A nagyipar megjelenésével kialakuló változás éreztette hatását a megye lakosságának összetételében is. Alapvető változás történt elsősorban a bányavidéken, a salgótarjáni iparmedencében. Ezen a területen ugrásszerűen nőtt meg a lakosság száma. Legjellemzőbb erre Salgótarján esete, mely a századfordulóra a megye legnépesebb települése lett. Népessége a 60-as évektől kezdve ugrásszerűen évről-évre növekedett, ahogy a bányák és nyomukban létesülő ipari üzemek a munkát és megélhetést kereső embereknek munkát kínáltak. Salgótarján nemzetiségi képének alakulása is szinte egyedülálló a magyar városok történetében. Az Osztrák-Magyar Monarchia legkülönbözőbb vidékei mellett Európa majd minden részéből áramlottak munkát, kenyeret keresők a kis nógrádi faluba. Jöttek a Stájer hegyekből, a Karavankák völgyeiből, Galícia mezőiről, Csehország, Morvaország városaiból, falvaiból. A magyar lakosság szinte eltűnt ebben az új honfoglalásban. A községben, még inkább a község területén levő munkásgyarmatokon nem magyar nyelvű volt a lakosság kétharmad része. Az SKB Rt. 1863-1872 között (a munkásfelvételi naplók alapján) 5064 munkást vett fel. Ebből 1744 a történeti Magyarország területén kívüli államokból, így : Ausztriából 779, Csehországból 414, Morvából 251, Galíciából 159, Sziléziából 10, Olaszországból 4, Dalmáciából 3 munkás érkezett. A többi 3320 munkás a történeti Magyarország területéről : Szepes megyéből 983, Liptó megyéből 943, Hont megyéből 184, Nógrád megyéből 134, Bars megyéből 127, Zólyom megyéből 99, egyéb területekről további 31 fő érkezett. A vas- és fémgyártás, üveggyártás megindulásával újabb külföldi munkáscsoportok jöttek, akik zömében a község határának minden részében szétszórtan fekvő telepeken laktak. A 19. század végére alaposan megváltozott az ipartelep nemzetiségi képe s csak amikor a 20. század elején a Salgótarjánt környező falvak lakosságának szaporodása, földínsége kitermelte az agrárproletariátust, aki a kolonizált munkásság kiegészítőjeként az ipari üzemekbe, bányákba áramlásával, valamint azzal, hogy a kezdetben ideköltözött munkásság jó része az idők folyamán visszatért szülőföldjére, illetve utódaik beolvadtak a magyar közösségbe, változtatta meg ismét a település nemzetiségi képét. A létszámban és nemzetiségben bekövetkezett változásokat legszebben Salgótarján demográfiai képén keresztül tanulmányozhatjuk : Év: magyar német szlovák egyéb 1880 2 549 920 1526 321 56,2% 14,6% 24,2% 5,0% 1890 5 684 1050 2 103 641 60,0% 11,1% 22,2% 6,7% 1900 10 601 817 1750 384 78,2% 6,0% 12,9% 2,9% 1910 12 588 455 617 96 91,6% 3,2% 4,5% 0,7% 1920 14 306 303 512 92 94,1% 1,9% 3,4% 0,6% 1930 16 289 239 394 58 95,9% 1,4% 2,3 % 0,4% 91