Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról
1910-ben Nógrádban 13 bánya működött 624 fős átlag üzemnagysággal, ugyanakkor Borsodban 12 bánya 391 fős bányászlétszámmal üzemelt. Heves megyében 2 vállalat 287 fős üzemnagysággal dolgozott. A nagybátonyi bányákat külön számolva (mivel közigazgatásilag Heves megyéhez tartozott) 1 bánya 133,1 bánya 23 főt foglalkoztatott. Nógrád megyében 1910-ben a lakosság 6%-a dolgozott a bányászatban, 6441 fővel. A munkásosztály, létszámában a megye legjelentősebb osztálya lett. Zömmel nagyüzemi munkás, hiszen az iparban dolgozók 20%-a (20 400) munkás fele a húsznál több munkást foglalkoztató nagyüzemben dolgozott. Ezzel egyidőben a falvak is átalakultak, különösen a megye keleti területén. Zagyvapálfalva 1400 keresőjéből 928, Karancsalja 483 keresőjéből 302, Kazár 517 keresőjéből 259, Etes 921 keresőjéből 686, Mátranovák 607 keresőjéből 258 volt bánya vagy ipari munkás. Az 1500 leieknél népesebb községek lakosságának foglalkozási viszonyai tekintetében a szélsőségek nagyobbak. Találhatunk az országban olyan hirtelen felnövekedett bányászközségeket és kezdődő gyárvárosokat, amelyeknek csaknem egész lakossága az ipar-forgalomból él. Tatabányán a keresők 93,3%-a tartozik ebbe a kategóriába, de Diósgyőr, ózd és Salgótarján is 70%-on felül van. A vas- és fémipar Nódrádban a keresők 4,84%-át foglalkoztatja, szemben a Borsod 8,48%-ával. A kő-, föld- és agyagipar Nógrádban 3,18%-át foglalkoztatja a keresőknek. A nagyipar munkásainak arányszáma Borsodban 77,1%, Nógrádban 66,3%. Az 1000 munkásnál többet foglalkoztató bányavállalatokat tekintve Tatabánya után Salgótarján következik a sorban ; de pl. a szécsényi járásban fekvő Etes község (bányatelepei miatt) is negyedik országosan: 1. Tatabánya 6200 munkás 2. Salgótarján 3150 munkás 3. Pécs 1363 munkás 4. Etes (Nógrád) 1054 munkás 5. Diósgyőr 1027 munkás A járásokat figyelembevéve, ahol legalább 15%-át a keresőknek a gyári munkások teszik ki, a sorrend a következők mutatja: 1. Borsod m. Miskolci járás 30,2% Ózdi járás 28,1% 2. Nógrád m. Füleki járás 19,6% Feltűnően magyar többségű már ebben az időszakban a bányász népesség a többi iparforgalmi, vagy legalább az ipari népességhez képest. Nógrádban ez az arány elérte a 91%-ot. Az ipari munkások 26,5%-a volt magyar. ( 3 A kezdeti arányokat figyelembevéve ez lényeges változás.) A polgári népesség száma Nógrádban az 1900 évi 238 215-ről 1910-re 259 660-ra emelkedett. A külföldi honosok száma ugyanebben az időben 2461-ről 2699-re nőtt. Az ötezer főnél népesebb községek bányászat-, iparforgalmi kereső népessége 1910ben a következő képet mutatta a megyében : Losonc (12 939) kereső népesség száma: 6744 bányászat és kohászat ipar kereskedelem közlekedés kereső népesség száma: kereső népesség száma : kereső népesség száma : kereső népesség száma : 4 2746 529 219 összesen: 3498, a kereső népesség 51%-a. 82
