Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

Albert zagyvarónai birtokára; Szontágh László, Kail Sándor parádi bányafelőr és Szilvássy István szécsényi lakosok Münnich iglói, Erőssy varaljai lakosoknak és Koch Antalnak kértek 1860-ig kutatási engedélyt Salgótarján vidékére. A kérészéletű kis vállalkozások változását egy bányagondnok - Maász Mihály tevékenységével is illusztrálhatjuk. 1855-ben még a Homok-terenyei kutató vállalatnál dolgozott, 1857-ben a zagyvái vállalat bányagondnoka, 1860-ban a kazári Annabányánál található, sőt „Frohnfassiot" terjeszt be a karancsaljai és salgótarjáni bányamű vekről a bányakapitányságnak. A megkapott engedélyek birtokában megkezdődtek a bányanyitások: Piliny, Baglyasalja, Somoskőújfalu, Karancsalja, Kazár, Salgótarján, Etes és Alsó-Pálfalva községek határában. A Wéber-Brellich-Windsteig társulás 1860-ban már 16 zártkutatmány birtokában volt, de bányamunkák csak Kazár, Karancsalja és Vizslás határában folytak, Salgótarjánban munkáshiány miatt a munka szünetelt. Érdemes néhány adattal bemutatni ezeket a korabeli bányákat : Kazáron az egyik bánya 16 öl hosszú táró, a másik 8 öl mély függőleges akna volt. Ettől 50 öl távolságra egy korábbi kutató tárót hajtottak 16 láb vastag szénkibúváson. Karancsalján egy 1 öl mély függőleges akna veit, ahol 3 láb vastag „csillogó" szenet vájtak. Az aknától távolabb egy 24 öl hosszú táróban ugyancsak 3 láb vastag telepet fejtettek. Vizsláson 3 öl mélységben egy 3 és fél láb vastag széntelepet tártak fel, és a termelés zavartalanul folyt. 1860. március 22-én az összes bányájukat szervezetileg egyesítették, nevük Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság lett. Brellich 1860 augusztus 31-én a közlekedés megoldása céljából egy lóvasút építését javasolta Vác, illetve Hatvan-Pest felé, hogy általa utat nyisson a nógrádi barnaszénnek. 1862. május 14-én megalakult a Szent István Kőszénbányatársulat (St. István Steinkohlengewerkschaft), kőszéntelepei mintegy hét község határában 14 800 holdon feküdtek. 1862-re már 11 helyen volt bányanyitásuk, ahonnan kb. 2 000 000 bécsi mázsa szén termelhető ki számításaik alapján. A többször is nevet módosító vállalat (Pest-Besztercebányai vasút és Szt. István bányatársulat), mely csődbe jutva a vasút építkezési panamák miatt, 1866. októberében két évi szünet után indította meg ismét bányáiban a termelést. A bányafelügyelő Schmidt maradt, Pancsaldi után Zemlinszky Rezső lett a bányamérnök Salgótarjánban. Végül a társulat „Cs. kir. magyar északi vaspálya társulat" néven 1868ban jelentette feloszlatását és 1868. augusztus 6-án újból megalakult mint Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság. A társaság elnöke gr. Forgách Antal nagybirtokos lett. Az igazgatóság tagjai: Stempf Károly államvasúti igazgató, Holitsche Fülöp, Hürsch Gusztáv, Ullmann M. G., Feldmann G. Károly pesti nagykereskedők és gyárosok lettek.

9 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megalakulásával kezdetét vette a nagyüzemi szénbányászat. Szénjogokat szerzett a megyében, így többek között: Salgótarján, Inászó, Zagyvaróna, Pálfalva, Etes, Kazár, Baglyasalja, Vizslás, Vecseklő, Kisterenye, Maconka, Sóshartyán stb. területén. A megyei nagy szénterületek lefoglalása, az SKB Rt. működésének egész fennállása alatt jellemző vonása maradt. így tudott csak beékelődni a konkurrens bányák szénmezejébe, s idővel felvásárolni, magábaolvasztani azokat. Az SKB Rt. szénbányászatának intenzív beindulása után a megyében több kisebb-nagyobb vállalat alapítására is sor került. Többek között ekkor alakult : a Kisterenyei Kőszénbánya Rt. (1869), Nemti Bányatársulat (1873), Minnich-JualuszHoffmann Baglyasaljai Bányatársulat (1872), Hamburgi Angől-Német Bank Mizserfa-Mátraszelei bányászata (1875-80), Etesi Kőszénbánya Bt. (1885-88). 1881-ben több bányavállalat egyesítésével az ÉszakmagyarországiEgyesített Kőszénbánya éslparválla69