Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüggések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról

Barnaszénbányászatunk azonban régibb kőszénbányászatunknál. Kezdetét illetőleg a bőséges és jól ismert szakirodalomra kell utalni. A brennbergi bányászattól az Esztergom vidéki bányászaton, a múlt század derekán meginduló sajóvölgyi barnaszénbányászaton keresztül hosszú út vezetett a nagyobbmérvü bányászat fejlődéséhez, mely a salgótarjáni barnaszénmedence fellendülésével vette kezdetét. A Dunán a pécsi szén versenyét nem bíró, vasút nélküli medencéket 1867-ben a fővárossal vasúti összeköttetést nyerő salgótarjáni medence megelőzte, termelése ettől kezdve rohamosan emelkedett, és a 70-es évek derekán elérte a 4 millió mázsát. így a barnaszén lett hazánk, valamint a salgótarjáni medence iparosodásának és gazdasági fellendülésének fő tényezője. A kiegyezés, a magyar nemzeti függetlenség kérdésének felemás megoldásával, a tőkés fejlődés döntő szükségletét a polgári fejlődés biztosításával megoldotta, de úgy, hogy a feudális maradványokat megőrizte. A kapitalista fellendülést Európa szerte kísérő vállalkozási láz, az ún. „gründolási láz", amely 1872-ben érte el tetőpontját, elsősorban a hitelintézetekre irányult. A külföldi tőke behatolása a magyar gazdasági életbe a kiegyezést követő években nagy léptekkel haladt előre, s révén kibontakozott a magyarországi, de az osztrák bankélettől függő bankarisztokrácia. A gyárak, bányák számának emelkedése is a „gründolási lázzal" függött össze. Az ipari vállalatok egy részét szintén spekulációs célból alapították, de a pénztőke ettől függetlenül is termelő tőkévé vált. A fontosabb ipari alapítások zöme már nem egyéni vállalkozásként, hanem részvénytársasági formában jött létre. 1867 előtt alig néhány ipari részvénytársaság volt, a vállalkozási láz során egyre-másra alapították a részvénytársaságokat. Ezek nagyobb része egyéni vállalkozás formájában már előbb is működött, a részvénytársaság megalapítása az ipari forradalom kibontakozására, a termelés kiszélesítésére vezetett.

4 Nógrád megyei példán (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. fejlődése) ez a folyamat a következőképpen illusztrálható : É v Bányatársaság neve 1855. Steinkohlenverwaltung in Zagyva. Zagyvaer Steinkohlenbergbau-Unternehmung. Steinkohlenschurfbau Zagyva der Hyeronimus Moosbrugger. 1860. Steinkohlengewerkschaft in Salgó-Tarján. 1861. Szt. István Steinkohlengewerkschaft (Ennél a következőket jegyezte meg a besztercebányai bányakapitányság: ... a Szt. István nevű bányavállalat nem mint bányatársulat (Gewerkschaft), hanem mint kőszénbánya részvénytársulat (Aktien-Gesellschaft) alakult meg. 1864. K. K. Pest-Losonc-Neusohler Eisenbahn und Szt. István Steinkohlenbergbau-Gesellschaft 1868. Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat (Salgó-Tarjáner Steinkohlen Bergbau Actien-Gesellschaft)

5 A kiegyezés után a nehézipar fejlődése elsősorban a szénbányászat területén mutatkozott meg, a termelés országosan 1866-tól 1873-ig 7 millióról 16,3 millió mázsára emelkedett. A barnaszéntelepek felkutatása és kiaknázása érezhetően nagyobb lendületet vett. Az idejében vasúti összeköttetéshez jutó salgótarjáni szénmedence vált ebben az időben hazánk szénellátójává

6 A termelés zöme az 1868-ban alakult Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányáiból került ki. (A továbbiakban: SKB Rt.) 6 65