Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Bona Gábor: Nógrád megyei 48-as honvédek nyomában

meg, „A kenyérmezei csata" című történelmi írását az Életképek 1846. évi V. száma közölte. 1848 szeptemberében egy Szabolcs megyei önkéntes csapat katonája lett és a pákozdi csatában súlyosan megsebesült. Felépülése után, 1849 áprilisában a területvédő céllal szerveződő félreguláris Védsereg 4., Szabolcs megyei osztályának vezénylő századosává nevezték ki. Végül július 18-tól az előbbiből alakuló 139. honvédzászlóalj parancsnokaként (őrnagy) szolgált. Alakulatával Kazinczy Lajos - a későbbi aradi vértanú - ezredes tartalék hadosztályához tartozott. Ennek Zsibónál történt fegyverletételekor (aug. 24.), illegalitásba vonult, majd 1849 végén Törökországba menekült. 1851-ben azonban hazatért, ekkor hadbíróság elé állították. Közel 3 évi vizsgálati fogság - joggal, vagy alap nélkül Kossuth ellenállást szervező ügynökét sejtették benne - után 3 évi várfogságra ítélték. Azonban hamarosan kegyelmet kapott. 1861-ben Nyíregyháza országgyűlési képviselőjévé választották, ahol, mint „nyakas kuruc" a határozati párthoz tartozott. 1862. június 14-én Nyíregyházán halt meg.

101 Nádasi Tersztyánszky Zsigmond birtokos nemesi családból származott, 1811. márc. 21-én Pusztaberkin született. Apja (Bálint) Hont megye főszámvevője volt. A gimnázium 6 osztályának elvégzése után hadapród lett a 12. huszárezrednél, a császári hadseregből azonban még a 40-es évek derekán kilépett, mint főhadnagy. A szabadságharc kitöréséig birtokán gazdálkodott. Ekkor már nős és 6 gyermek atyja volt, a haza hívására azonban egy pillanatig sem habozott. 1848. szeptember 3-án százados lett a nógrádi önkéntes zászlóaljnál. December 26-án századkapitányi rangban áthelyezték a Hajdúságban alakuló 17. Bocskai huszárezredhez. Az ezred felszerelése körüli nehézségek következtében az utolsó két század-ahol Tersztyánszky szolgált - szervezése csak 1849 június végén fejeződött be. Ekkor kerültek a hadszíntérre: a bácskai IV. hadtesthez. A szabadságharcból hátra lévő alig több, mint egy hónap is elegendőnek bizonyult, hogy Tersztyánszky bebizonyítsa bátorságát, az utolsó csaták egyikében őrnagyi és osztályparancsnoki kinevezést kapott. A küzdelem után Pesten hadbírósági vizsgálat folyt ellene, 1850 júniusában a császári hadseregből még a forradalom előtt kilépett tisztekhez hasonlóan azonban ő is amnesztiában részesült. Később Vácott, majd szülőfalujában gazdálkodott. Itt is halt meg 1863. február 13-án.

102 Porubkai Antony Béla honvédszázados 1827 körül Keszeg községben született. A szabadságharc kitörésekor Nógrád megye esküdtje volt. 1848. október 10-én, mint honvéd önkéntest a 18. honvédzászlóalj hadnagyává nevezték ki. Decemberben átkerült az 54. zászlóaljhoz, ahol 1849 márciusában főhadnaggyá léptették elő. Végül júl. 19-én a 61. honvédzászlóalj 1. századának századosa lett. Végig a komáromi várőrségnél szolgált. Az 1850-es években Balassagyarmaton gazdálkodott, a kiegyezés után a megye allevéltárnokává választották. Törvényszéki jegyzőként Balassagyarmaton halt meg 1902-ben.

105 Nógrádi Horváth Valér 1848-ban volt hadapród tizedes - 4 évig a 32. gyalogezredben szolgált -, Nógrád megye esküdtje és petőpusztai lakos volt. 1848. szept. 3-án a nógrádi önkéntes nemzetőrzászlóalj főhadnagyává választották, ahol 1849 jan. közepéig szolgált. Ekkor a felső-magyarországi bányavidéken alakuló és főként szlovákokból álló „2. zólyom-besztercei zászlóalj" századosa lett. Alakulatával, mely 1849 júliusában a 124. honvédzászlóalj sorszámot kapta, a szabadságharc végéig 20 kisebb-nagyobb ütközetben vett részt a feldunai, illetve VII. hadtest, majd az önállóvá szervezett Kmety-hadosztály kötelékében. A kiegyezés után körjegyző volt a Hont megyei Alsórakoncán, az 1890-es években Varsányban élt. 1898-ban HortFüzesgyarmaton halt meg,

104 72 éves korában. (1821-ben Petőn született.) 50