Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Prakfalvi Endre: A Nógrádi Sándor Múzeum képzőművészeti gyűjteménye

létrejött műalkotások egyre jobb lehetőségét teremtik meg a műtörténeti kutatás számára, a kortárs hazai és környező országok grafikai-művészi gondolkodásának, stiláris kifejezésmódjának egybevetésére, vizsgálatára. Idővel igen értékes anyaggá kell hogy váljon koncepciózus gyűjtés alapján a Rajzbiennáléhoz kapcsolódó egyedi rajzgyűjteményünk is. Ezt lehetőségeinkhez képest fokozott hangsúllyal szeretnénk gyarapítani és tudományos feldolgozó munkával, publikációkkal kívánjuk jelentőségét feltárni és közkinccsé tenni. A fentieken túl még két letéti anyagot is őrzünk, és kezdtük meg földolgozásukat. Az egyik az ún. Csohány Galéria anyaga, amely 130 grafikai lapból, mintegy 300 db festményből és több tucat szoborból áll. A másik, a Buják község számára özv. Glatz Henrikné által ajándékozott művek csoportja: Glatz Oszkár 40 festménye és fia 37 műve, ezenkívül rajzok, akvarellek, vázlatfüzetek és számos dokumentum a család életéből. Műveink fizikai állapotának megóvása érdekében az idén megkezdhettük folyamatos restaurálásukat. Sürgetőbb feladat azonban a gyűjtemény egésze szempontjából a raktározási körülmények gyökeres javítása ! A gyűjtemény gyarapításának anyagi lehetőségéről is essék néhány szó végezetül. Éves viszonylatban az utóbbi évek átlagát tekintve 120-160 ezer Ft körül tudtunk vásárolni. Ez a keret közvetett módon bővült a városi és megyei tanácsok által vásárolt és gyűjteményünk számára átengedett művek körével is. Ezenkívül rendszeresen részesülünk a Minisztérium vásárlásaiból, ahol is a Rajzbiennálé általuk vásárolt műveinek képzőművészeti gyűjteményünkbe kerülése nagyfontosságú érdekünk. Leszögezhetjük, hogy az utóbbi évek gyakorlatában gyűjteményünk gyarapítási elképzeléseit pénzügyi akadályok nem korlátozták alapvetően. A komoly anyagi ráfordítások, a vásárlások felelősségteljessége vonatkozásában is nyilvánvalóan felvetik az érték problémát, a művek kvalitásának kérdését. Azaz, mennyiben reprezentálnak kor, stílus és az oeuvre tekintetében az idő rostáján is fennmaradó értékeket. A kortárs képzőművészet vonatkozásában igen nehéz az egyidejű tudás a megítélés tekintetében ; mennyiben tudunk úgy választani, hogy a bekerülő művek mind nagyobb hányada révén - számolva azzal, hogy főművek mindig is ritkán születtek és születnek -, mutathassuk fel minél teljesebben a „kor valóságcentrumát", összességében értékes és érdekes, „helyi színekkel" gazdagított, megfelelően kutatható képzőművészeti anyaggal rendelkezünk, amely kiállítási és gyűjtési törekvéseinkkel párhuzamosan - elsősorban rajz tekintetében - egy ígéretes gyűjtemény kezdeményeit rejti magában. 360