Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Kovács Anna: Nagy Iván a múzeumalapító

akart megvalósítani, az adott társadalmi viszonyok között lehetetlen volt valóra váltani. Azonnal nyilvánvaló ez, ha közelebbről is megnézzük, hogy mi volt a célja, szándéka a múzeumalapítással. Elsődleges célja volt összegyűjteni és megőrizni a múlt emlékeit, hisz a jelen feladata az, hogy a múlt emlékei segítségével körvonalazza a jövőt. Még az 1862-ben Pesten kiadott folyóiratával az Értekezővel a jelenéhez kívánt szólni, a múzeumalapítással már a jövőre tekintett. Elképzelése az volt, hogy az emberi művelődés minden területéről gyűjtenek anyagot, és ezeket a múzeumban mindenki megláthatja, „hogy azokból megtanulhassuk mink volt, mink van."Átfogó, széles körű művelődési program keretei bontakoztak ki, amelyet aztán elvszerint is megfogalmazott : „a művelődés, a tanulás, nem egy osztálynak kiváltsága . . . arra a haza érdekében gazdagnak, szegénynek egyaránt szüksége van, szüksége van államisági, szüksége van nemzetgazdászati, és szüksége van egyéni szempontból is egyformán." Nemcsak az az ismert nézet van emögött, hogy haladás és művelődés elválaszthatatlanok. Az általános műveltség a társadalmi lét föltétele, és éppen abban a korban, amelynek mint mondta „jelszava a haladás főleg nemzetgazdászati szempontból, ehhez a sikernek első és fő feltétele az általános művelődés közegeinek gyarapítása."

23 A Nógrád vármegyei Múzeum alapításával maga is ehhez kívánt hozzájárulni. A művelődés azonban nemcsak társadalmi ügy, hanem személyes szükséglet is. A múzeumalapítói munkában ugyan a legnagyobb rész az övé volt, de nem egyedül dolgozott, úgy tudta, hogy hasonlóan „gondolkodik az ország valódi értelmiségének zöme is, mindazok tudniillik, akiké nemzet állami hivatása megértésének színvonalán állnak." Nagy Iván a múzeummal kapcsolatos írásaiban többször is hangsúlyozta, hogy munkájában az értelmiségre számít : „Én nem szólok általában nemzetünkhöz, csak Nógrád vármegye Értelmiségéhez óhajtom intézni szavaimat."

24 Életének utolsó évtizedében már pontosan tudta, hogy az értelmiségnek meghatározó szerepe kell legyen a művelődés közegeinek javításában (múzeumalapítás), az általános műveltség terjesztésében (széles körű művelődési program), s koncepciójából eredően ebből a szempontból kiemelt jelentősége van a társadalmi életben, és személyes feladata is az állandó művelődés. Nagy Iván egész életútján ennek a követelménynek megfelelően igyekezett tevékenykedni, élete utolsó szakaszában pedig határozott értelmiségi tudattal rendelkezve meg is fogalmazta ezt. A múzeumalapítással kapcsolatban így vallott erről: „Műveltség és hazafiság hévmérője kegyetlenül igazságos szerszám. Uraskodhatik bárki fényes divatos öltözetben; járhat telivér négyes fogaton, tarthat fényes nyílt házat, fogyaszthatja a francia pezsgőt, játszhatik ezerekben, űzhet mindenféle neki hajtó nagy kereskedést : mindezzel még becsértéke a műveltség és hazafiság hévmérőjén a 0 fokon felül egy hajszálnyival sem emelkedik."

25 JEGYZETEK 1. Vizsgálatunknak eddig már több részeredményét tettük közzé: — KOVÁCS ANNA: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tüköré. = Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 1980. 119—134. p. (Kiad.: Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 1980.) — uő.: Nagy Iván könyvtára, mint egy művelődési eszmény bizonyítéka, m Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 1982. 209—242. p. (Kiad.: Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 1982.)