Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Muzeológia - Kovács Anna: Nagy Iván a múzeumalapító

1. Az indulás evei után (család, iskolák) kényszerpályákon mozog (volt katona, magántanár, ügyvéd) - a költői kísérletezés, a tudományos próbálkozás évei ezek.(1824-1854) 2. Az irodalmi életben, Pesten tudatosan választott értelmiségi pályán (könyvtáros, szerkesztő) - az új tudományosság, a pozitivizmus jegyében teljesedik ki történetírói tevékenysége. (1855-1877) 3. Pályája alkonyán, Horpácsra visszavonulva - a hagyománymentés, -őrzés jegyében munkálkodik (könyvtára rendezése, múzeumalapítás). (1878-1898) A továbbiakban az életút utolsó szakaszának legfontosabb eseményeit, eredményeit foglaljuk össze, elsősorban Nagy Iván múzeumalapítási törekvésére fordítva figyelmünket, hisz a balassagyarmati múzeum megteremtésével a megyei múzeumügy első kiemelkedő személyisége lett. Nagy Iván 1878. július 11-én, 23 év után elhagyta a fővárost, és visszaköltözött Nógrád megyébe.

2 Ennek a cselekedetének több oka volt, a legkézenfekvőbb talán az, hogy korából adódóan már nyugalomra vágyott. Ezenkívül - megfogadva orvosai tanácsát - pihenésre, vidéki életre, jó levegőre volt szüksége, hisz a 70-es években egyre többet betegeskedett, gümőkórban szenvedett

3

. Nem volt kedvére való ez idő szerinti munkája, az Országgyűlés Képviselőházi Naplójának szerkesztése, „lélekölő hivatala" sem. Bizonyítja ezt egy 1876-os kérelme az Egyetemi Könyvtár igazgatói állása iránt, amit, mivel nem nyitottak pályázatot nem tudott beadni.

3 Távozásához hozzájárult az is, hogy úgy látjuk, egyre idegenebbül érezte magát a századvégen rohamosan fejlődő nagyvárosi világban. Budapest életének utolsó évtizedeiben számára „a bűzhödt metropolis" lett.

5 Mindezeken kívül távozásának véleményünk szerint legfőbb oka az volt, hogy egyre nehezebben tájékozódott az irodalmi életben, és idegenül állt szembe az újabb irányzatokkal, mozgalmakkal. Elköltözésében az irodalmi élettől való eltávolodását is felismerni véljük. Azt, hogy amikor a kiegyezés utáni megváltozott életviszonyokat új tartalmakkal kellett kitölteni, új élet- és magatartásformát sugallni, kifejezni és ábrázolni - Nagy Iván mint nemzedékének több más tagja is - érthetően egyre kevesebbet vállalhat ebből a munkából. A következő, az ifjabb nemzedékre hagyják a bírálat, az összegzés feladatát.

6 Nagy Iván is visszahúzódik egy Nógrád megyei kis faluba, Horpácsra, és itt élt egészen 1898-ban bekövetkezett haláláig. Már a pesti évek alatt is, főként nyári szórakozásul a vihnyei fürdőzés mellett, többször is ellátogatott e faluba. Itt voltak feleségének Gelle ősei révén birtokaik, amit az 1860-as évek derekától állandóan gyarapították (birtokrészeket, illetve házat vettek, eladtak). Horpácson a 42. számú épület volt lakóházuk, amit egy 1871-ben a birtokaikról készült becslevél így írt le: „42. sz. alatt van egy úri lak vegyesen szilárd és vályog téglából, fazsindel alatt építve, oszlopos előcsarnok, vagyis folyosó hossza 12, szélessége 6 1/2 öl, öt szoba, konyha, kamra", s a hozzá tartozó gazdasági épületek. Ilyen volt vidéki életük közvetlen színtere.

7 A tágabb környezetre, magára a falura átfogóan jellemző lehetett Nagy Iván azon véleménye, hogy csak a helynévtár nevezi tévesen Horpácsnak igazi neve Mostohafalva. Nagy Iván kimutatta, hogy a század elejétől Horpács lakosainak száma 348