Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - Zólyomi József: Nógrád megyei kereskedők leltárai a 18–19. századból

XI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1985 KÖ

ZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Nógrád megyei kereskedők leltárai a 18—19. századból Zólyomi József A 18. században és a 19. század első felében készült kárlisták, hagyatéki leltárak, a peres iratok viszonylag megbízható tájékoztatást adnak a parasztság anyagi javainak összetételéről. A levéltári forrásokból megtudhatjuk, milyen anyagú, szerkezetű, beosztású volt a parasztok lakóháza, milyen bútorokat, használati eszközöket tároltak benne, megismerhetjük a paraszti üzem változó gazdasági felszereltségét. A történeti, néprajzi feldolgozások egyértelműen arra utalnak, hogy a paraszti lakóház berendezési tárgyainak jelentős részét, a munka- és használati eszközök többségét nem tulajdonosa készítette a 18. század első felében sem, hanem vándorkereskedőktől, mezővárosi piacközpontokba települt mesteremberektől, vagy az itt tartott vásárokon szerezte be.

1 A vándorkereskedelem a 18. század elejétől ismét erőteljesen fellendült. Nógrád megye parasztsága a menyasszonyi ládát, a sarok szekrényt (téka), a tálasfogast, a ruhatárolásra alkalmas ácsolt ládát (szekrényt), a nagyméretű gabonás szuszékot, a sütés-főzésnél használt kerámia edények sokaságát, az öltözet néhány anyagát (gyolcs, csipke), a gazdálkodás több munkaeszközét (villa, eke, járom), a vándorkereskedőktől vásárolta meg, akik nemcsak a mezővárosok országos- és hetivásárain árulták termékeiket, gyakran felkeresték a falvakat is.

2 A törökdúlást követő újratelepítés után a nagy vonzáskörzetú mezővárosokat iparosok ülték meg. Balassagyarmat, Losonc, Szécsény, Ipolyság mezővárosokban már a 18. század első felében is jelentős a kézművesek száma.

3 A hatvanas évek közepén például Szécsényben 20 szabó, 19 csizmadia, 3 asztalos dolgozott.

4 Közel egy évszázaddal később, 1843-ban, ugyancsak Szécsényben már 97 iparosműhelyt írtak össze, amelyek közül 24-ben csizmadiák, 13-ban szabók, 11-ben takácsok, 7-ben szűcsök, 6-ban pedig vargák dolgoztak.

5 Balassagyarmaton már 1751-ben az egész lakosság kétharmad része iparosokból és kereskedőkből tevődött össze.

6 Jelentős volt a kézművesek száma Losoncon és Ipolyságon is. A megye mezővárosaiban működő iparosműhelyek többsége nemcsak a város lakóinak, hanem a piackörzethez tartozó falvak paraszti megrendelőinek is dolgoztak. A parasztok tőlük vásárolták meg többek között a bútorok többségét, a készen kapható viseletdarabokat (csizma, süveg, kalap, férfi posztóruhák, mente, ködmön, szűr stb.). Az iparosok egy része azonban szívesen települt le paraszti megrendelői között is. Már a 18. század első feléből vannak adataink, hogy a megye több községében egy-egy csizmadia, szabó, varga dolgozott.

7 A 19. század közepén a szécsényi járás - Szécsény kivételével - 36 településén 136 kézművest írtak össze. Csupán Szirákon 27 volt a különböző iparosműhelyek száma. Ezek között 7 csizmadia, 6 szűcsmester dolgozott, de az összeírtak között ta313