Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - L. Kecskés András: Lanttabulatúra – virágének

Vajon mi indokolhatja az Istvánffy-féle Hendecasyllabum ritmusalakulását ? Tudjuk, hogy a hosszú szótagokat szükség esetén aprózhatták, hogy a szótagszám kijöjjön. Sorolhatnám a további lehetőségeket, de leginkább Glareanus szavaival magyaráznám, ki azt ajánlja, hogy „az éneklők, ahol ezt a szöveg értelmes hangsúlyozása lehetővé teszi, strófánként improvizatórikusan változtassanak a dallam lüktetésén", majd hozzáteszi, hogy az ódákat „egyszólamúan is elő lehet adni (ti. azok fődallamát), ami még könnyebbé teszi a ritmus rögtönzésszerú változásait." Idézetem Csomasz Tóth Kálmán: Humanista metrikus dallamok Magyarországon (Bp. 1967. 29) című művéből való. Az improvizációs megoldással aligha érvelhetünk, hiszen a ritmusváltozást a XVI. század derekán előadás közben rögtönözték. Ha több versszakot énekeltek, az ódához nem rögzítették versszakonként a ritmus változásait. Magyarázatért más úton kell elindulnunk : 1. Miért nem tüntette fel a tabulatúra-író az óda címét, holott az előző művek mindegyikét címmel látta el ? 2. Miért változtat két ízben ritmusértéket ? Ez megváltoztatja a Phalaetium Hendecasyllabum állandó genusát, pedig az állandó forma az ódák karakterének egyik legjellemzőbb sajátsága. 3. Miért tette ismétlőjel közé ezt az egysoros genust ? Az eddig ismerteknél ui. nem fordul elő. Ismét a leíró vétett, vagy az óda egy új ismeretlen funkciója késztette a lejegyzőt ritmusának megváltoztatására ? Az ódák esetében nem indokolt ismétlőjel kitevése ! Felmerül az a megoldás, hogy a „töredék" kíséretül szegődött a házasító ének mellé, amelynek refrénrésze az előző oldalon került bejegyzésre az Elburato és Padoana közé. Az eredmény kétséges. A hasonlóság azonban oly mértékű, hogy hallgatni nem lehet róla. A korabeli analógiák azonban segítségünkre sietnek. A XVI. századi zeneművek között nem egyet találunk, amely két részletben, két egyenrangú mű összeolvadásából született. Ernst Pholmann: „Laute, Theorba, Chitarrone" című bibliográfiai munkájában a 89. oldalon megemlíti, hogy Joannes Metalart, flandriai lantos, 8 fantáziát adott ki két lantra „Intavolatura de Leuto, Libro Primo", Roma (1559) címmel, amelyből hatnak az első szólamát még Francesco da Milano komponálta, a másik szólamot Metalart szerkesztette. (18.) Nézzük, hogyan válik be az óda, egy Házasító ének dallamához kíséretül. A Házasitóénelc Az idevágó ismert házasító dallamokról bebizonyosodott, hogy az ódát megjelenítő tabulatúrasor fölé leginkább a Vikár-gyújtötte, Bartók-lejegyezte erdélyi házasító ének illik. Valószínűleg egy túlfejlett változattal van dolgunk. Ismerve az ének többi variánsait Nógrádból, a „szerelmes virág" és a „nincsen nincs" refrén, bővítmények elhagyása sem értelmi, sem zenei törést nem okoz. Csupán az erdélyi házasító énekek refrénje bővül az imént említett szavakkal, a nógrádiaké nem. 282