Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál

virágzó méhészetről tesznek bizonyságot. Kosdon 1590-ben 75 kas, Vácott 200 kas kerül összeírásra. Rác faluiból egyet hagy feleségének, mely halála után visszaszáll gyermekeire. Mostohafiára testál két falut és egy pusztát Bács megyében, egynek felét pedig Pest megyében. (Később ezek is visszaszálltak a Wattay családra.) Némi tájékoztatást kapunk ruházatukról. Feleségének hagy egy ezüst színű tafotát, melyet neki vásárolt. Az ország törvénye szerint jobbik ruhái, fegyvere, jobbik paripája szintén őt illetik. Leányai tőle egy-egy gereznát kapnak; aki a viseltebb szőrmét választja, azé legyen négy prém is. Tallósy Ferenc kap tőle egy keczét s rókabélést. Feltűnően kevés az a házi eszköz, amit felsorol : réz edényekből és vasból nem igen volt több a két vasfazéknál és két mozsárnál, amit övének mondhatna. A többit mind második feleségével kereste és szerezte. Többször tudta nélkül is vásárolt a felesége égett bor árából, melynek bevételéről szabadon rendelkezhetett. „Mindezekért az több dib-dábon nem kell kapkodniok" leányainak. Boroshordókból is kell hagyni nála, amire szüksége lehet, míg él. Gondoskodik még élelméről, hagyjanak neki évente 50 kila búzát, mert cselédtartás nélkül sem lehet. Ha ezt neheztelnék megadni esztendőként vagy sokallanák, úgy a jelenvaló 1661. esztendőben az óváriak Nagykérben búzát és árpát vetettek, azt adják neki egyszer s mindenkorra. Leányaira hagyja illési hegyen lévő szőlejét, a gyarmati határban rétjót. A Forgókapun kívüli kert mögötti árpaföldet Sára lánya kapja. A ludányi malomnál lévő rétecskét, mely közel van Tallósy Ferenc szakáli határban fekvő rétjéhez, reáhagyja, azért is, mivel azt Ludányinénak anyja hagyta feleségére, s betegségében halála órájáig mellette forgolódott. Gondoskodik szolgáiaról is : Balázsnak hagy 100 forintot, Péternek pedig háromesztendei szolgálatáért húsztalléros paripát, nyergestől, fékestől, de úgy hogy nevezett Peter igazán kitöltse a három esztendőt, amire szegődött. A többi szolgáinak és szolgálóinak, akiknek mivel tartozik, fizessék meg a közből. Rendelkezik a ház körüli szarvasmarhákról, süldőkről, s mivel felesége szerzetté, azoknak anyját is maga pénzin, reá és fiára hagyja. Végül egy kis gyermekről emlékezik meg, Mátéról, kit „engben" tartott, s aki kapja meg a „kis czigány" nevű paripáját, legyen az ővé, azonkívül felesége csináltasson neki egy mentét is. „Mind ezeken kívül valami kevés Jószágom vagyon az Világon, Pénzem, Ezüst Marhám és egy szóval akármi nevel nevezendő Jószágom és Eörökségem akár melly Vármegyékben lévők legyenek is azok, mind Pénzem és jámbor szolgálatommal szerzett jószágimot is, mind az élt Annyoktól és annak Nemzetségitől kezemhez került és igazán bírt Jószágimmal együtt eképpen és egyenlőképpen hagyom az két Leányomnak ..." Nem tagadja meg prókátor voltát, mert meghagyja : „Az dengeleghi port és jószágot ne hagyják abban veszni, keressék megh ha kell nékiek." Ennek nyomára nem akadtunk, hasonló lehetett a másik két birtokperéhez. Felesége és gyermekei tutorául felkéri Koháry István főkapitányt, Iványi Fekete László füleki alkapitányt, legyen „segítséggel és oltalommal szegény árváimnak." 1661. március 14-én Nemzetes és Vitézlő Buday Bornemisza Bolgár Pál testamentumának végrehajtására gyűlnek össze leányai, özvegye, annak fia és a megye kiküldöttei- Közmegegyezéssel részben módosítják a végakaratot. Az özvegy haláláig élhet a szécsónyi házban, fiával együtt. Ha holta történik, vagy férjhez menne, a ház visszaszáll a lányokra. Temetése után másnap fia kiköltözik belőle - és illendőképpen Buday Anna és Sára asszonyoknak, avagy maradékjoknak átadja. Minthogj^ a testamentumban mindennemű jószágok, ingóságok felsorolva nincsenek, az özvegy eskü 26