Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Közlemények - Praznovszky Mihály: Menyői Tholvay Ferenc végrendelete

belőle a teljes gazdasági képet. Az egész úgy tűnik, mint egy adóslista, a kintlévőségek felsorolása. Számunkra elég sajnálatosan egy mondattal summázza a felsorolást: „Minémő Ruháim, Portékáim, házi eszközeim legyenek, nem engedi a rövid idő specificalnom ..." Valamivel több derül ki személyes vonatkozásaira nézve a sorok figyelmes olvasása közben. így például amikor az esetleges vagyonosztás végrehajtóit, illetve örököseit jelöli ki, elsődlegesen saját családját határozza meg. Ám ha időközben senki nem lenne életben, úgy a vagyona ágazzon két felé. Az első rész egyik fele legyen néhai édesapja, vitézlő désházi Tolvay Zsigmond maradékaié (azaz testvéreié, oldalági rokonaié) a másik rész pedig szülőfaluja Menyő evangélikus eklézsiájáé. A vagyona második része is két felé kell, hogy oszoljon s ebből az egyik rész elhunyt első felesége rokonaié legyen, a másik a sárospataki „Református Evangélikus Collégiumé". Vagy ha az időközben megszűnne, úgy a losonci református eklézsiáé. Mindebből kiderül tehát apja neve, származásának helye. Losoncon 1676-1680 között volt a kollégium rektora, ezért a hagyományozó szándék. Ezek alapján feltehetjük, hogy Sárospatakkal is volt valamilyen kapcsolata, amiről eddig nem tudunk. Elképzelhető, hogy itt volt diák s ezért e más esetekben is ismétlődő gesztus. Személyi adatai további biztos részletekkel bővülnek a végrendelet olvastán. Első felesége Török Judit volt, akivel 23 évig éltek együtt. Ebből a házasságból született Éva nevű leánya, akinek férje Bajusz Gáspár 1710 májusában halt meg. Második felesége Bakó Judit, Mészáros Nagy János özvegye, akivel 1706. június 5-én kötött házasságot. Ebből a házasságból egy Mária nevű gyermekük született. Bakó Juditnak első házasságából még Péter és József nevű gyermekei származtak, akik a végrendelet idején már felnőtt fiúk voltak. Ezek szerint Tolvay Ferenc 1705-táján özvegyülhetett meg, így Török Judittal 1682 körül köthetett házasságot. Viszonya második feleségével egyáltalán nem nevezhető harmonikusnak. Bakó Judit minden bizonnyal jóval fiatalabb volt nála s Tolvay Ferenc végrendeletében s főleg annak második mellékletében igen sokat panaszkodik a felesége „vádlásai és mocskolásai" miatt. Ami azért is kínos számára mert felesége szerte-széjjel gyalázta őt, főleg azt hangoztatván, hogy Tolvay semmit nem hozott a házasságba s nem is ajándékozta meg őt soha. („így gyalázott mindenek előtt, hogy én őtet semmiben nem segítettem, mint házastárs.") Valójában pedig - állítja Tolvay Ferenc - az igazi áldozatot ő hozta feleségéért. Ott hagyta nógrádi „jószágocskáit" a kedvéért s Kassára transferáltatta magát. (Bizonyára murányi várnagysága után húzódott meg Nógrádban, ott is Losoncon vagy Rapon.) Ez a kassai hivatalkérés is azzal járt - 1707 szeptemberében került oda - hogy az adminisztráció lassúsága miatt fél évig fizetést nem kapott, s neki addig megtakarított pénzéből kellett ellátnia a családot a cselédekkel együtt.

4 Meglehetősen elmérgesedett közöttük a viszony, mert már ilyen szavakra fakadt : „Hát ha feljegyzeném minémő gonoszságokat s házasságbeli köteleség rontásait végbe vitt! Csudálnák minden igaz házasságbeli személyek! Lajstromba is fogom tenni, ha meg nem jobbítja hozzám való kötelességét. !" Majd azzal zárja panaszának őszinte sorait, hogy valójában az sem lenne csoda, ha nem tudta volna segíteni a feleségét, hiszen messze van Nógrád megyei birtokaitól s a háborús időben nem tud elég figyelmet fordítani a gazdaságra. („Oeconominek mindjárt vége lett, mihelyt ez mostani fegyver felindult.") De hát mit is várhatott feleségétől, aki az együtt töltött négy év alatt még azt sem mondta meg milyen volt a termés a saját birtokocskáin ós soha egy polturát nem adott neki! 264