Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

Szeptembertől már 7-8 óra között hajtott ki a kondás, és este 4-5 óráig deleltetés nélkül legeltetett. Télen 9 órától délig maradtak kint. Az általunk vizsgált falvak mindegyikében emlékeztek arra, hogy valamikor a sertéseket makkon hizlalták. A legtöbb adatközlőnk csupán szüleik, nagyszüleik elbeszélései alapján tudtak a sertések makkoltatásával kapcsolatban néhány konkrét adatot mondani. Gyűjtésünk időpontjában (1959) még találkozhattunk olyan kondással, aki fiatal korában egymást követő két évben sertéseket makkoltatott a cserhátsurányi közbirtokosság erdejében. A Csitár községben lakó, akkor 92 éves Mészáros András (sz. : 1868) elmondta, hogy 1887-1895 között a cserhátsurányi gazdák kondása volt. 1887-ben és 1888-ban a gazdák felfogadták az úrbéri erdőben makkoló sertéseik őrzésére. November végén kora reggel, a falutól három kilométerre fekvő erdőbe, a sertést tartó gazdák segítségével kihajtotta az állatokat. Minden sertés lábon ment ki, még egyik sem volt kövér. A terelésben segítő gazdákkal közösen elkészítette a tövises garádot, amelyben a sertések éjszaka tartózkodtak. A garádhoz közel építették fel a pásztorkunyhót vastag „csapongatófából", melyet földdel beborítottak. Belül három fekhelyet alakítottak ki: a pásztornak, a falusi őrzésben soros gazdának, és a vendégnek. A kondást soha nem hagyták egyedül, nappal nős emberek, éjjel legények tartózkodtak a pásztor mellett. A kondás élelmezéséről mindig a soros gazda gondoskodott. Az ételt (szalonna, hagyma, kenyér, túrós-, káposztáshaluska, bab és krumplifőzelék stb.) hátikosárban vitték ki az erdőre. A gazdák és a legények csak szalonnát, kolbászt, kenyeret, hagymát vittek maguknak tarisznyában, főtt ételt nem ettek kint az erdőn. A pásztor minden szombaton reggel hazamehetett a faluba, de estére már kint kellett lennie. A sertések 8-10 hétig voltak a makkon, attól függően, milyen volt a termés. A makkoltatás végén a gazdák kocsikkal mentek ki a hízott sertésekért. Előfordult, hogy némely gazda böllért is vitt magával és a kihízott sertést ott az erdőn leszúrták, úgy vitték haza kocsival. Ha lehetett, a makkon hízott sertést nem vágták le mindjárt, mert kevés volt a zsírja, húsa sem volt ízletes, otthon még néhány hétig kukorica-, árpadarával és főtt krumplival hizlalták. « Uradalmi pásztorok Gyűjtőterületünk és a megye uradalmainak állatállományáról, annak összetételéről nagyon szegény ismeretekkel rendelkezünk. A 18. századból és a 19. század első feléből sajnos egyetlen olyan összeírásunk sincs, amely egy-egy uradalom teljes állatállományáról számot adna. Szórványos adataink szerint az uradalmak is a sertéstartást, annak értékesítését tartották fontosnak a 18. században. Nándori Bene István karancskeszi földbirtokos 1718-ban majorságán sertéseket tartott. Ebben az évben még 50 darab sertést vásárolt Szegeden, hogy azokat a bányavárosokban eladja.

68 Uradalmi kondások alkalmazásáról tudunk 1751-ben Pöstyénből, 1753-ban Csecséről.

69 A Ráday család ludányi birtokán 1751-ben 162 darab sertést hajtottak makkra, ezek közül 152 darab hizlalni való, 10 darab pedig „apró malac".

70 A pöstényi uradalomban a tehenek mellé csordást fogadtak 1750-ben.

71 A szécsényi uradalomból ismerünk egy cseléd-béres szerződésgyűjteményt, amely az alkalmazottakkal kötött convenciókat tartalmazza 1721-1838 évek között. A megkötött több mint ezer szerződés mindegyike a Szécsényben alkalmazottakra vonatkozik csupán, a távolabbi birtokokon dolgozók neveit, munkabéreit nem tartalmazza. Természetesnek kell tartanunk, hogy a szerződések többsége a kastély ki16 241