Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

A juhok őrzését gyakran bízták családtagokra, illetve szolgákra. A 19. század közepéig megyénk nagyobb gazdái egy-két katonaidőt kitöltött, olykor családos szolgát alkalmaztak. A különböző bűnügyekben kihallgatott tanúk, vádlottak gyakran vallották, hogy egy-egy gazdának a szolgái. Több községben a jobbágyfelszabadítás után is tartottak szolgákat a gazdák, de ezek már nem katona viselt férfiakból kerültek ki, hanem szegény családok iskolát kijárt gyermekeiből, akik a katonáskodás megkezdéséig, vagy nősülésig szegődtek egy-egy jómódú gazdához.

28 A felnőtt, házas szolgákra a juhok őrzését ritkán bízták, munkájukat a gazdák inkább a mezőgazdaságban hasznosították. A lovak, ökrök éjjeli legeltetése legtöbbször feladatukhoz tartozott.

29 A családtagokra bízott juhok őrzése elsősorban a kisnemesi falvakban volt gyakori. Cserhátszentiván nemesi jogokat élvező lakosai 1734-ben 18 pontból álló falutörvényt fogadtak el. Ennek 15. pontjában olvashatjuk: „Minthogy ollyak is találkozhatunk az Atyafiak között, a kik Gyermekeket, vagy ollyan árvákat, kiknek semmi fizetések, juhok után szoktak küldeni olyanok mint magok által, mint marhájokkal szoktak károkat tenni, ollyanokért Gazda fog füzetni, mint kárt, mint Büntetést."

30 A közölt törvénycikkből úgy tűnik, hogy nemcsak a juhokat, hanem más állatokat is családtagokkal őriztettek. A megye egy másik nemesek által lakott falujában Becskén sem fogadtak pásztorokat az állatok mellé. Ez tűnik ki abból a levélből, amelyet a megyéhez küldtek 1818-ban: „. . . Nemes Urak Helysigünkbe, azokra nézve nemtelenek is, marhájokat maguk külön őrzik, innen folyik 1-ör véghetetlen káraink, 2-or tsöszeink haszontalansága, 3-or ökrészek megfogadása lehetetlensige."

31 Keresztúr nemességgel bíró kocsmárosa is leányával őriztette a kosokat 1793-ban.

32 A juhtej feldolgozásával kapcsolatos eszközöket csak nemesi háztartásokban írtak össze. Kemenyik Mihály nagylibercsi nemes 1773. évi tűzkárai között „zsendicét főző vasfazeka" szerepelt.

33 Egy nőtincsi nemesnek viszont „sajtnyomó Székje Srófos" pusztult el 1726-ban, a tűzvész következtében.

34 Gyűjtőterületünkön és Nógrád megye többi falvaiban az adatközlők nem emlékeztek arra, hogy a juhok őrzését a legelőn családtagokra bízták volna. A paraszti juhtartó gazdáknál a legelőn tartózkodó juhok őrzésének legismertebb gyakorlata az lehetett már a 18. század első felében is, hogy közös juhászt fogadtak melléjük. A falu juhásza a gazdák közös juhásza gyakran szerepel a levéltár peres irataiban.

35 A legeltetésen, az őrzésen kívül a juhászok feladatához tartozott a juhok fejese, a tej feldolgozása. A kornai juhász 1811-ben tett tanúvallomásában olvashatjuk: „. . . itt a Hegyeken lévén a Juhszálláson, történt, hogy a múlt nyáron nevezett Vikvabáts György és Golián János megjelentek . . . épen akor nyomtam fris sajtot."

36 Albert György fábiánfalusi juhász azt vallotta 1827-ben, hogy zsincsicse Gulibát széjjel hányták.

37 A törvény elé idézett ipolybolyki kanász 1843-ban így vallott: „. . . egy egy cserpák zsenditze megivása után . . . mennénk egy zaluzsányi juh szállásra, hol egy öreg ember, s egy gyermek kosarazik. Ezen felszóllítását mind a hárman köz akarattal elválaltuk, s a kitűzött juh szálláshoz érkezvén, a juh kosárból Sztreka Pál öt darab juhokat én pedig egyet ki adogattunk Mester Jánosnak, úgy hogy tettünket a kolibában fekvő juhász és bojtár legkissebbé se vették észre . . ."

38 A lesti juhásztól „. . . a Gulyibába talált sajtot elrabolták . . ." 1835-ben.

39 Mint adatainkból kitűnik, a tavasztól-őszig legelőn tartózkodó juhok részére fedett építményt nem készítettek. Fejesre, éjjeli szállásra, esztrengába terelték a juhokat.

40 A juhászok szálláshelyéül a fából összerótt guliba szolgált, melyben a sajtot és valószínű a tej feldolgozásához szükséges eszközöket is tárolták. A téli hónapokban a juhokat ritkán őrizte pásztor, hiszen szolgálatuk ideje a 236