Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

a nagy létszámú családokat eltartani nem tudta. A jobbágyházból kiszorult gyermekek zsellérek, napszámosok, uradalmi cselédek lettek, vagy az Alföldre költöztek, ahol megművelhető föld még bővében volt. A nagycsaládok felbomlásával egyre kevesebb helyen adódott arra lehetőség, hogy állataikat családtagok őrizzék a legelőn.

16 Gyűjtőterületünkön, az Észak-Cserhát falvaiban, még a legtöbb községben emlékeztek arra, hogy a múlt század végéig az ökröknek és lovaknak külön pásztoruk volt. Gyűjtésünk időpontjában (1960-as évek eleje) még találkozhattunk olyan adatközlőkkel, akik mint gyermekek, házas emberek gyakran kijártak a ló- és ökörpásztorokhoz. A lovak és ökrök első kihajtási napja május elseje volt. A gazdák maguk vezették ki állataikat a legelőre, a pásztor előtt levették az állatokról a kötőféket, vagy a láncot. Egy vagy két órát ott maradtak a gazdák, figyelték saját állataikat ; megszokik-e, nem kiilönül-e el a többitől. A pásztornak ilyenkor pálinkát, bort, szalonnát, pénzt adtak. A pásztor május 1-től október végéig tartózkodott kint a legelőn, éjszakára gunyhót épített magának.

17 A pásztor előtt csak azok az állatok voltak, amelyek munkájára éppen nem volt szükség. Gyakran előfordult, hogy a tavaszi munkák, a nyári behordás, vagy az őszi betakarítás idején, csupán néhány ló, vagy ökör volt a pásztor előtt. Ha a gazdának szüksége volt ló- vagy ökörfogatára, kiment értük a legelőre. A kötőféket vagy a láncot magával vitte. Az állatok megfogásában a pásztor mindig segített, ezért dohányt, pálinkát, esetleg pénzt kapott. Vasárnap az igaerő többsége a legelőn tartózkodott. Ebéd után a gazdák mentek sózni. Kis fatálba egy kis sót vittek magukkal, azt a legelőn az állatoknak adták, majd ott maradtak beszélgetni estig. A nyári meleg éjszakákon a falusi legények is szívesen felkeresték a legelőn tartózkodó pásztorokat. Késő estig a tűz mellett beszélgettek, majd lefeküdtek és csak reggel mentek haza. Itt találkoztak a rosszhírű lányokkal és menyecskékkel is. A századforduló után a lovak és ökrök őrzésére - őrhalom kivételével - nem fogadtak pásztort. A lovak legeltetésének megszűnését adatközlőink azzal indokolták, hogy a parasztok az igényesebb, az időjárás viszontagságait nehezebben tűrő nóniusz fajtát kezdték tartani, amelyet pásztor elé már nem szívesen engedtek, termelt takarmányon nevelték őket. Az ökörpásztorok száma viszont csökkent, mert ez időtől kezdve már nagyon kevés ökröt tartottak. őrhalomban az 1930-as évek végéig volt lópásztora a községnek. Fennmaradásának oka az adatközlők szerint az volt, hogy a lovak részére kevés szántóföldi takarmányt termeltek. A megművelhető föld jelentős részét inkább gabonatermelésre fordították. Május és október hónapban éjjel is legeltették a lovakat, de ilyenkor a gazdák közül is kint volt valaki a pásztornál. Az éjjeli legeltetést június 1.- szeptember 30. között a hatóságok tiltották a két világháború között.

18 Fejőstehenek őrzése A fejőstehenek őrzéséről, az esetleg melléjük fogadott pásztorokról egyetlen történeti adattal sem rendelkezünk. A peres ügyek gazdag gyűjteményéből - amelyek az egyik legtöbb adatot biztosító források közé tartozik - egy sem utal a fejőstehenekre, az őket legeltető pásztorra. A levéltári források, az adózás céljából készült állatösszeírásokon kívül annyit árulnak el a paraszti tehéntartásról, hogy amelyik családban volt fejőstehén, ott a tejfeldolgozás eszközeit, a tej különböző termékeit megtaláljuk a 18. század első évtizedeiben is.

19 A vizsgált községeknek és több 232