Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Jakus Lajos: Szécsény prókátora Buday Bornemissza Bolgár Pál

пек volt velem, mingyárt meg feddet levelében, azért is el kellett mulatnom azokban az időkben is."

52 Nátkay Balázs közben meghal, fia Ferenc 1641-ben bizonyságokat kér Bőd puszta tulajdonosairól. Egyik tanú ugyanaz a patai Angyal Ádám, aki 1633-ban azt vallotta, hogy Szabó András feleségéről bírta Bődöt. Most kiegészíti azzal, hogy Beödi Lajos volt előtte a puszta tulajdonosa, Szabó feleségének nemzetségéből való személy

58 Tizenöt év múlva, 1656-ban mindkét fél újabb tanúkihallgatást kér. Buday Pál két tanúja közül Varga Márton vallja, hogy lakott Zásztón egy Nátkay Imre nevű öreg ember, annak ismerte két fiát, az egyik Balázs, a másik István volt. „Nátkay Imre igazán is nemes ember volt." A másik tanú, a bakodi Varga János ismerte Zásztón Nátkay Lászlót, annak fiát, Balázst és unokáit, a Füleken lakó Imre, László és Ferenc testvéreket. Zásztóról Nátkay László pincéjéből bort elégszer vitt Bakodra „másik Atyjának". Gazdag ember lévén „nem mert a tolvajoktul lakni falun, hanem bejött a városra s ott lakott." Nátkay Szabó Andrásról nem tudott emlékezni.

54 Mindkét tanú ismerte tehát azt az öreg Nátkay Imrét, akinek nevével az armalisban találkoztunk Nátkay András testvéreként. Még ebben az esztendőben Nátkay Ferenc is vizsgálatot két, s két vármegyei esküdt előtt öt tanú tesz vallomást. Az egyik közülük bakodi Varga János, aki Buday kórelmére is tanúskodott; természetesen itt is ugyanazt vallja. Annyit tesz hozzá csupán, hogy Nátkay László fiával, Balázzsal együtt költözött be a városba. Három tanú egyöntetű állítása szerint Nátkay Lászlót a tatárok vágták le a szakmári egyháznál. Egyik tanú Nátkay László halála után esztendeig szolgálta fiát, Balázst.

55 A két fél pörösködésében hol a származás igazolása, hol a Bőd pusztához fűződő jog került előtérbe. Mindkettő azonban szorosan összefüggött. Amióta Sánta Ferenc kezelte a pusztát, hol árendába adta gyarmati katonáknak, hol zálogképpen jövedelmeztette. De nemcsak Bődöt, hanem a mellette családja tulajdonát képező Ragancs nevű földet is. Tulajdonképpen a szomszédság révén került kapcsolatba Nátkay Balázs Sánta Ferenc apjával. Ekkor kezdődik meg a puszta és a szomszédos Sánta-féle birtok történetének legérdekesebb fejezete. Földváry István Pest vármegye alispánja, Buday Pál veje, parancsolatot ad két vármegyei esküdtnek. Nátkay Ferenc kérelmére 1656-ban kiszállnak Bődről bizonyságokat gyűjteni. Ismét patai öreg atyafiak tanúskodnak. Egyöntetűen vallják, hogy Ragancs hátnak egyéb urat nem tudnak, hanem az ki Bődöt bírta, jóllehet, hogy a török császártul kérte volt a Sánták elei ; mégpedig Sánta Mihály bíró kapta kalauzságért. Egyik tanú szinte mesébe illő módon vallja: „Sőt még azt is hallottam az régi eleimtől, hogy a török császár azt mondotta volna Sánta Mihálynak . . . ha egészlen kérted volna is Bődöt, mindgyárt megadtam volna" De mikor Sánta István (a sződi prédikátor), Ferencnek az atyja „akarja vala magát erősíteni az Bődi földrül a Pathai Tanács előtt, mely dolognak Vörös Sebestyén ellene mondván, hogy nem igaz nemes ember volna Sánta István az Bődi földben, mert nem a mi királyunk adománya volt az . . . hanem török császár adta volt." Azt is állítják, hogy Ragancs hát mindenkor Bődhöz való föld volt.

56 Nátkay Ferenc egyrészről Buday Pállal szemben védte Bőd puszta tulajdonjogát, másrészről megtudva, hogy nem királyi adományként jutottak a Sánták Ragancshoz, mely a tanúk szerint mindig Bődhöz tartozott, a jelek szerint arra is igényt kíván tartani. A következő kérelmében ugyanis újabb tanúkihallgatással azt akarta bizonyítani, hogy Bőd és Ragancs mindenkor egy birtok volt. Ugyanakkor, 1657-ben Buday Pál utolsó kísérletet tesz Bőd puszta visszapör21